1987. április 24-én, a megalakuló Városvédő és -Szépítő Egyesületnek 67 fiatal is tagjává vált az Ifjúsági Szakosztály részeként. Ők voltak azok a tanulók, akik fogékonyabbak voltak a természet szépségeire, jobban szerették a biológia, földrajz órákat, részt vettek vetélkedőkön, pályázatokon és szabadidejükben, önként, szívesen tevékenykedtek a városért. Az iskolában dolgozó pedagógus, egyesületi tag fogta őket csoportba, akivel önállóan munkálkodtak a környezetük, a város szépítésén, vagy bekapcsolódtak az egyesület programjaiba, annak ajánlására végezték munkájukat, mint például régi, városi fotók gyűjtését, sírhelyek, parkok gondozását. Ők alkották az első Városszépítő Tábor „magját” is, amit 1987 augusztusának második hetében, 27 fiatal részvételével rendeztek meg. A tábor szervezésekor az egyesületi vezetők elve az volt, hogy önkéntes jelentkezés és szülői engedély alapján lehet részt venni a táborban, egy hétig tart, a résztvevők nem válogathatnak a munkák között, hanem adott csoportban, a felnőtt segítő vezetése alatt, annak tanácsai alapján végzik a rájuk bízott feladatot, mindenki kap ebédet és a tábor végén jutalomban részesül (kirándulás, póló, fagyi stb.) Ezek az elvek tartósnak bizonyultak, hiszen azóta is, az összes táborban e jellemzők alapján folyik a szervezés, szükség szerinti módosításokkal.
Az már az első táborok szervezése során kiderült, hogy önként jelentkezőből sosem lesz hiány. Mind a fiatalok, mind a felnőttek fontosnak, egyféle presztizsnek tartják, hogy részt vegyenek a tábori munkálatokban. A 34 év során a legkevesebb résztvevő 18 fő volt, a legtöbb pedig 111 fő. A résztvevők száma akkor ugrott meg jelentősen, amikor bevezetésre került a középiskolákban a kötelező 50 órás Közösségi szolgálat és a tanulók közül sokan ezt a tevékenységi formát választották az óraszám teljesítésére.
Az első táborok egész nap tartottak, a délelőtt értékteremtő, fizikai munkával telt, délután pedig közös foglalkozásokon (sport, játék, kézműveskedés, vetélkedők) vettek részt a fiatalok. Az évek során, a résztvevők igényeihez igazodva, ez módosult, a délelőtti munka után, délután szabadon választható programok (strand, mozi, kiállítás) várják az érdeklődő résztvevőket.
Ugyanígy módosult a tábor időpontja is, melyet eleinte augusztus második hetében szerveztek, az utóbbi években pedig június utolsó hetében.
A munkaformák szinte semmit sem változtak a 34 tábor alatt. Legjellemzőbbek: a parkok gondozása, emlékművek, emléktáblák, kopjafák és környezetük ápolása, köztéri padok, virág- és szeméttartók, lánckorlátok, intézményi kerítések, lelátók, buszvárók festése, sírok gondozása és sajnos, a szemétszedés is.
Az elvégzett munkálatok pénzben kifejezhető értékét minden tábor után az akkor érvényes szakmunkás órabér alapján számolják ki a táborvezetők. Ez az összeg, a 34 év alatt nagyon sok millió forintra rúg, melyet önkéntes munkával teremtettek meg a tábori résztvevők, nagyban hozzájárulva a város értékeinek megóvásához, új értékek teremtéséhez, a környezet szebbé tételéhez.
A tábor értékteremtő volta – természetesen - pénzben nem kifejezhető. Mindennél fontosabb, hogy a táborban végzett tevékenységgel minden résztvevő és érintett gazdagodik. Egyénként és közösségként egyaránt. A fiatalok: a város különböző részein munkálkodva megismerik az adott helyszín nevezetességeit (szobrok, emléktáblák, emlékhelyek, épületek) és azok történetét, elsajátítják a közösségben végzett munka szabályait, élményeit, megismerik a használt szerszámokat, anyagokat, munkafogásokat és legfőképpen gazdagodnak az „önként tenni a városért” büszke érzésével. A szülők az által, hogy gyermekük a tanult fogásokat otthon is alkalmazza, valamint segítséget jelent számukra a szünidőben a gyermekükről való egyhetes gondoskodás, az ebéd biztosítása. A város szebb, tisztább környezet nyer, olyan munkálatok is elvégzésre kerülnek, melyre nem lehet vállalkozót találni, a helyi, megyei és országos sajtóban, médiában megjelenő tábori hírek emelik a város ismertségét, jó hírnevét, valamint erősödik a fiatalok városhoz való kötődése. A támogatóknak különböző helyeken, fórumokon megköszönjük sokrétű segítségüket, Gaál Kálmán- díjjal ismerjük el támogatásukat. Az egyesület pedig teljesíti alapszabályában és munkatervében vállalt feladatát az ifjúsági munka terültén, a tábor megszervezésével és az annak utolsó napján rendezett holokauszt megemlékezéssel gazdagítja a város programjait, a táborok szervezése során jelentős és erős támogató kör alakult ki körülötte, melyre bármikor számíthat a kölcsönösség alapján. A 34 tábor egymás utáni években való megszervezésével az egyesület egyedülálló az országban és e tevékenysége is egészen biztosan hozzájárult a városi elismerés, a Pro Urbe díj, valamint az országos elismerés, a Kós Károly-díj elnyeréséhez, a helyi és országos szinten is tapasztalható rendkívül pozitív megítéléséhez.
A Városszépítő táborokban folyó munkát, annak eredményeit a város közössége mindig fontosnak tartotta, elismerte. Közöttük a szülők, akik évről-évre ebbe a táborba engedik gyermeküket, a támogatók, akik a legkülönfélébb módját találják meg a segítésnek, az Önkormányzat tagjai, akik minden évben jelentős anyagi támogatással járulnak hozzá a tábor sikeres megvalósításához. Az intézmények és vállalkozások, cégek dolgozói és a civil szervezetek tagjai, akikre a szervezésben, lebonyolításban, anyagok, eszközök beszerzésében lehet számítani, a járókelők, akik megállnak megdicsérni, megköszönni a munkát és maguk a gyerekek, akik alig várják, hogy felső tagozatosok legyenek, évekig résztvevői a tábornak, nem egy esetben középiskolában is segítők maradnak, tagjává, sőt elnökségi tagjává válnak az egyesületnek.
Az elismerés fontos formája az is, hogy társegyesületeik az ő segítségünkkel, az ő példájuk által szervezik meg immár saját táboraikat, Jászberényben, Törökszentmiklóson, Martfűn, Túrkevén és Kenderesen.
Forrás:
Kisújszállási Nagykun Kalendárium: a 2017. évre. - Kisújszállás, 2017.- 262-263. p.
Nagy Gy. Róza – Gondolatok a harminc városszépítő táborról
