A határnevek a város határában való eligazodást szolgálják. Kialakulása az első helyfoglalással kezdődött, még napjainkban is születhet elnevezés. A határnevek vonatkoznak a földterület minőségére (Göröngyös, Vasas), de lehet történelmi utalás elpusztult helységre (pl. Turgony, Konta, Marjalaka, Csorba), utalhat használatra (pl: Halas, Bárány ér, Csordajárás, Kenderes-sziget).
Hármashatár: A város határának a legészakibb szöglete. Itt találkozik a kisújszállási, a karcagi és a kenderesi határ.
Karahát (Kurvahát): Az egykori Kara János mocsár mellett húzódó hátasabb terület volt szikes legelővel. Nevét a művelésbe vont nehezen munkálható földje miatt a népnyelv Kurvahát néven is említi.
Bárányér: A hajdani tiszai árvizek Bárányéren át érték el leghamarabb a város északi részét Az egykori Fertő (a mai Koronakert, Erzsébet liget is a Bárányér része volt. Az 1850-es térképen még Bárány néven szerepel. Nedves üde rétje egész nyáron jó legelő volt.
Békás: Lapos vizenyős terület, a neve is erre utal. Belvizes esztendőkben rendszerint ma is víz alá kerül.
Falusziget: Hátasabb fekvése miatt az árvizektől mentes térszín, így már korán benépesült tanyákkal.
Varjas: Szikes földjét az 1960-as években erdősítették. Területének jelentős részét rizsföldként hasznosítják.
Csivag: Csivag (Csivak) Kun eredet. Az elnevezés kun eredetű személynevet őrzött meg. Eredeti jelentése”fényes, csillogó”.
Gyalpár: A Gyalpár szó több területet is jelöl. Legmélyebb része a Tisza szabályozása előtt vízállásos terület, a Gyalpár tó volt. A legmagasabb – az 1789-es térképen is feltüntetett - területét Gyalpár laponyagnak nevezték.
Csordajárás: Néhány éve még sziki ősgyepes terület. Ma már szinte intenzíven művelt kaszáló-legelő.
Nagyrét (Nagyrít): Egykor rendkívül mozaikos táj volt. Számos ér (Dancka, Dögös-, Mély-ér), derék (Macskás-, Nyári-, Ravaszlyuk-derék), hát (Dögös-hát,Perjés-hát), sziget (Dancka-, Domb-, Kengyel-, Kerülő-,Mélyér-,Kis-Perjés-, Macskás-, Nagy-Perjés-, Pázsit-, Rakoncás-sziget) tagolta felszínét. Ma már teljesen egyhangú a felszíne, az árvízszabályozási munkák és az agrárművelés következtében teljesen eltűntek az említett felszíni képződmények, de egy részüket a népnyelv tovább örzi.
Kisrét (Kisrít): A Nagyréthez hasonlóan ez is tagolt felszínű volt. Itt futottak a vadvizek a Berettyó völgyébe (Vigyorgó lapos, Mirhó laposa, Mirhó torok). A hátasabb részeket megannyi sziget alkotta. (Cigány-, Keresztes-, Kupnád-, Szabó-, Takács-sziget) A Kisrét déli zuga a túrkevei és kisújszállási egyenes határ két oldalán elterülő Gástyás. E hátas sziki legelőnek a kisújszállási részén fekvő darabját nevezik Nagygástyásnak.
Göröngyös (Göringyes): Nevét a természeti sajátosságainak, földje rögös minőségének, szikes-kemény, nehezen művelhető talajának köszönheti.
Vasas (Vaslapos, Vasas kút laposa): Igen mélyen fekvő víznyomásos terület. Nevét rendkívül nehezen művelhető földje után kapta (Vaskemény-föld). A vasborsónak nevezett, vas tartalmú gömbölyded kőzetkiválás szántás alkalmával tömegesen kerülhet a felszínre.
Dakuhegyes: Az egykori Daku-földet a túrkevei út megtörve hegyre vágta, innen kapta a terület az elnevezést.
Bogaras: Itt emelkedik a Nagyhalom (Bogarasi nagyhalom) a város legnagyobb magaslata (tszf. 95 m). Kövér feketeföldje miatt lényegesen különbözik a réti határrésztől.
Porosállás: Ezen az egykor terjedelmes legelőn a ridegtartásos időben itt nagy jószágállások voltak, neve is erre utal. A Porosállás leghátasabb földje a Marjalaki-telek. Itt állott egykor a város egyik ősi telephelye. A népnyelv ma is csak Teleknek emlegeti.
Ludas: Ez a korábban mocsaras, nádas réttel szegélyezett terület kedvelt vadlúd-gyülekezőhely lehetett.
Igarió: Régen Igarió ér is volt, így feltehető, hogy a „jó’ folyó jelentésű szavunk rejlik a nevében. Az összetétel előtagja: igar ugar jelentésű lehet.
Kítelen: A város déli széléig húzódó víznyomta szántó. Nehezen termő szikes földje miatt gyakran mondták: „megyek a Kítelenbe kítelenkedni”.
Konta: Tekintélyes kiterjedésű, kiváló talajú, bizonytalan néveredetű határrész. A tatárjárás idején elpusztult település is lehet a névadója. A kontai terület legjellemzőbb felszíni képződménye az igen kanyargós egyik legmarkánsabb ősi Tisza-meder, a Bodzás völgy.
Csorba: A várostól távol eső határrész. Lazareus 1528-ban kiadott térképén már szerepel. Egykor önálló kun falu, amelyet Csorbajánosszállásnak is neveztek
Nyakvágó: Itt szorul legjobban össze a város határa. E hely, mint „nyak” tartja a fejnek tekinthető Csorbát. A Kis- és Nagy Csorbai út is itt halad keresztül, ez vágja el a „nyakat”.
Babó: Nevét a vadborsóról (népnyelvelnevezéssel babó) kapta, mely egykor itt tömegesen fordult elő.
Turgony: Neve kun eredetű személynév. E területet más néven Turgony teleknek vagy Tormás Turgonynak is nevezték. A tormás jelző nagy valószínűséggel a tátorján nevű, ma már kiveszett növény élőhelyére utal.
Szörfű: Nevének valószínű magyarázata, hogy a kiváló talaja miatt olyan dúsan termett rajta gyep főleg a pusztai csenkesz ill. a réti perje, mint a bunda szőre.
Szejkő: Neve valószínűleg kun eredetű.
Forrás: Dr. Tóth Albert: Kisújszállás város története (2013)
