A kisújszállási utcák fásítása az 1934 január 27-én alakult „Városszépítő Egyesület” - a mai Városvédő és -szépítő Egyesület jogelődje – érdeme. Ebben az időben a város utcái – a főútvonalakat kivéve – nem voltak burkoltak, így a „gyorshajtó” fogatok nagy port vertek az utcákon. A városszépítők úgy gondolták a fásítás a por megkötésére is jó megoldás lesz. Már az egyesület alakuló ülésén elhatározták, hogy minden utca mindkét oldalát arra legalkalmasabb fafajjal ültetik be. Csemetekertet létesítettek, sőt a gazdák közül is többen térítés nélkül neveltek fákat a városnak. Már 1934-ben 9000 fát ültettek el. A városháza kertjében a díszfákat Dr. Csányi József fogorvos biztosította.
Minden utcára az arra legalkalmasabb fafajokat ültették. Így alakult ki a Kossuth Lajos utca vadgesztenye fasora, a Rákóczi utca hársfa sora, az Arany János utca juhar sora, a Vásár utca szilfasora. Az Illésy utca magasabb részén hársfákat, mélyebb, keleti részén nyárfákat ültettek. A célszerű telepítés nyomait még mindig megmutatják a „tanúfák”. De példamutató, hogy a Kossuth Lajos utcán a kipusztult gesztenyefákat gesztenyével pótolják. Szomorú, hogy a Mikes utca japán akácait nagyon megritkították és nem japán akáccal pótolták.
Jó kezdeményezés volt, hogy 1992-ben, a II. Világháborús emlékmű felállításakor, a kiöregedett gömbakácokat a városháza park déli szegélyén gömbkőrisekkel váltották fel (35 db) és folyamatosan keletre és nyugatra is folytatják évek óta a gömbkőrisek ültetését a „Főutcán”.
Jó tudni, hogy a városháza parkot átszelő utat, amely Dr. Csányi József emlékét őrzi, szintén gömbkőrisekkel ültették be a park felújításakor a város Képviselő-testületének tagjai.
Jó lenne, ha a városháza körüli japánakácokat megőriznénk, és folyamatosan pótolnánk az eredeti fafajokat a fent említett utcákon. Elkezdődött ez a Rákóczi utcán a hársfák pótlásával.
Célszerűnek tűnne az idős egyedi fák felmérése, megőrzése és megjelölése. Ez a mai városvédőknek szép vállalása lenne.
Forrás:
Dr. Ducza Lajos: Kisújszállási Városvédők, 20. Helytörténeti füzet (2007) 184 p.
