A rendszerváltás előestéjén 1989. október 25-én hat tagú kuratórium alakult (elnöke dr. Ducza Lajos), amely célul tűzte ki egy II. világháborús emlékhely kialakítását és a Kisújszállásról, a Református templom tornyából elhurcolt harang felkutatását.
Az „emlékmű bizottság” kezdeményezésére megkezdődött a II. világháború kisújszállási áldozatainak összegyűjtése. Kántor Éva és Ö. Tóth Lajosné végezte a gyűjtőmunkát. A város lakói nagyban hozzájárultak az áldozatok neveinek megismeréséhez, az új információkat, a helyi, Kisújszállás és vidéke újságban folyamatosan közzétették. A gyűjtés 1989 és 1992 között folyt, de még évek múlva is újabb és újabb nevek kerültek nyilvánosságra. A gyűjtőmunka eredménye 1997-ben könyv formában is megjelent, a Helytörténeti füzetek sorozat második köteteként.
Ezekkel párhuzamosan - bár a tervezés időszakában többen kifogásolták az emlékmű létesítését, mivel úgy gondolták, hogy a valamivel több, mint öt millió forintot, ami a város akkori éves költségvetésének egy százaléka volt, más, hasznosabb dologra is fordíthatták volna a döntéshozók -, az önkormányzat megbízást adott a karcagi Györfi Sándor és a püspökladányi Győrfi Lajos szobrászművész testvérpárnak egy méltó emlékhely elkészítésére. Javaslatként szerepelt, hogy az emlékművön a város háborúban elhurcolt harangja is legyen megjelenítve. A különleges, három, harangot kongató férfit ábrázoló emlékmű felavatására 1992. december 20-án, Kisújszállás újratelepülésének 275. évében, a Városháza parkjában került sor, közel kétezer emlékező jelenlétében, katonai tiszteletadással. A magyar vezérkar tábornoka mellett, az orosz, ukrán, német és osztrák katonai attasék is megjelentek az alkalmon. Az ünnepi beszédet dr. Ducza Lajos polgármester, az avatóbeszédet dr. Borus József hadtörténész mondta.
Az emlékhely alapjára – egyedi módon - minden Kisújszálláson elesett áldozat neve felkerült nemzetiségtől függetlenül. A keleti oldalon 86 orosz katona neve szerepel, a nyugati oldalon 29 német-osztrák áldozat neve került megörökítésre. Az emlékmű északi oldalára pedig azon 420 kisújszállási katonának a neve került felírásra, akik – helyszíntől függetlenül - elestek a II. világháború harcaiban.
Az emlékműnél minden évben a Hősök napja alkalmából koszorút helyeznek el a város vezetői, az intézmények és civil szervezetek képviselői, valamint a magánszemélyek, ezzel tisztelegve az II. világháborúban áldozatul esett mártírok hősiessége előtt.
Az elesettek leszármazottainak parányi elégtétel, hogy szeretteik, városunk hőseinek neve egy ilyen különleges köztéri alkotáson került megörökítésre az utókor, az örökkévelóság számára. Fontos lépés, hiszen 1944-ben a harcok alatt elesett katonákat ideiglenesen hantolták el, általában árkokba, kerítések mellé vagy házak udvarán. 1945 tavaszán, az 1936. október 25-én felállított turulmadaras országzászlós emlékművet lebontották, helyén, téglából sírhelyet készítettek és az összegyűjtött, mintegy 80-90 magyar, szovjet és német-osztrák halottat közös sírba temették. A sír felé szovjet emlékművet állítottak, amin azonban csak a szovjet katonák neve szerepelt. Ez az obeliszk 1992-ben, az új, II. világháborús emlékmű elhelyezése előtt a déli temetőben nyugvó szovjet katonák sírján került felállításra.
Később, 2011-ben, a Nagykun Polgári Kör kezdeményezésére, a Városvédő és -Szépítő Egyesület közreműködésével, a lakosság és az elszármazottak felajánlásaiból, szinte eredeti alakjában sikerült újra alkotni – Győrfi Lajos szobrász keze által – az 1936-ben lebontott, turulmadaras, országzászlós emlékművet is, melyet a Városháza mellett kialakított emlékhelyen állítottak fel, a trianoni események 90. évfordulója alkalmából.
Forrás:
Kisbíró, 1993. január 11.- 4. p.
Helytörténeti füzetek 2.: Emlékkönyv a II. világháború kisújszállási áldozatairól. - Kisújszállás, 1997.- 9-12. p.
Nagykun kalendárium: az 1994. közönséges évre. - Kisújszállás, 1994.- 84-87. p.
