2006-ban Gönczi Károly települési képviselő kezdeményezte a Nagykun klub udvarán lévő búbos kemence megépítését. Képviselői tiszteletdíjának felajánlásával indította el a kemence építését Folyamatosan jelentkeztek az önkéntesek a megvalósításra, magukévá téve ezt a kezdeményezést
Név szerint ki kell emelni Bana Gyula kemence építő mester is, aki ellenszolgáltatás nélkül vállalta a megépítést
36 segítő vett részt az építési folyamatban, amely fél évig tartott. Az alapanyagok jelentős része felajánlásokból jött össze.
Felemelő őrzés volt, amikor a helyszínen idős emberek látogatták meg az szorgoskodókat és felelevenítették 40-50 évvel ezelőtti kemencés emlékeiket. Az építés célja az volt, hogy egy hasznos közösségi tér alakuljon ki a városban, ahol bárki megsütheti, megfőzheti saját pecsenyéjét, töltött káposztáját.
2007. nyarára készült el a kemence, fedett résszel, melyet 2007. augusztus 20-án avattak fel nyilvánosan, kenyérsütéssel egybekötve. A megvalósítók ekkor adták át a kemencét Kisújszállás Városnak, és ettől kezdve köztéri közösségi kemenceként működik. Kialakult a használati rendje, a használók óvják, vigyáznak rá. Az első időszakban két nyugdíjas gazdája volt a kemencének, az ő felügyeletük mellett használhatták az érdeklődő baráti társaságok, civil közösségek, családok.
Akik jó gazdái voltak a kemencének: id. Gönczi Károly és Nagy István. Ők átadták tudásukat a fiatalabbaknak, így a kemencés hagyományok folytonossá válhattak. A Nagykun klub udvarán épült kemence sokakat ösztönzött arra, hogy saját otthonukban is építsenek kemencét, napjainkra több 30 kemence található városunkban. A Nagykun klub udvara igazi közösségi térré alakult, számtalan disznótor, osztálytalálkozó, szakmai összejövetel, turisztikai rendezvény valósult meg a kemencéhez kapcsolódva., sőt oktatási célokat is szolgált.
Kiadvány is születet „Kemencés ételek a Nagykunságban” címmel, a Városvédő és –Szépítő Egyesület gondozásában.
A kemencének fontos szerepe van a kisújszállási hagyományos ételek népszerűsítésében, hagyományainak megőrzésében.
A kemencéről és a használatos eszközökről
A kemence olyan ősi fűtő és főző építmény, mely évszázadokon át volt használatban. Anyaga sárgaföld, szalma, tégla, agyag, cserép, az aljába üvegcserepet rétegeznek, hogy lefelé se hűljön ki. A Nagykunságban a hungaricumnak számító búbos, vagy más néven boglyakemence forma terjedt el leginkább, amely egyetlen nyílással rendelkezik. A fűtés során hosszúnyelű eszközöket használunk. A tüzet kampós vagy kerekített végű tűzpiszkálóval igazgatjuk. A parazsat vas nyelű, fafejű szénvonóval (szivanóval) igazítjuk. A tepsit is a szénvonóval toljuk be, húzzuk ki. A fazekat a speciálisan kiképzett, a vászonfazék formájához igazodó fazékhintóval (kantaszekérrel tesszük be és vesszük ki.
A fűtésről
Vékony szálú, heves lánggal égő tüzelőt használunk a búbos kemencénél, hogy a láng és az intenzív hő a boltozat tetejéig érjen és át tudja adni a hőt a teljes falnak. Ennek ellenére nem szabad nagyon intenzíven fűtenünk. Egy-egy kévét hagyjunk annyira elhamvadni, hogy a következő még épp meggyulladjon tőle. Fűtés közben figyeljünk arra, hogy a kemence bal és jobb oldalán is felváltva fűtsünk, ne csak középen.
Ma már léteznek olyan hőmérők, amelyekkel ellenőrizni lehet a hőfokot, de sokkal jobb a saját tapasztalat és néhány „klasszikus” módszer:
- Ha a szénvonót elhúzzuk a megtisztított fenéken, akkor „szikrázik”, azaz a felkapott apró pernyedarabok felizzanak a forró levegőben. Ekkor már igen meleg a kemence.
- Ha a bot végére kötött kakastoll megolvad a forró levegőn a kemence belsejében, de nem kapott lángra, akkor megfelelő a kemence hőfoka.
- A megtisztított kemence fenekére lisztet hintünk. Ha fekete lesz, túl meleg a kemence. Ha fehér marad, vagy sárgás, túl hideg. Ha megbarnul, akkor be lehet vetni a kenyeret.
Forrás:
Gönczi Károly települési képviselő, ötletgazda, a megvalósítók egyike
Kemencés ételek a Nagykunságban 6.és 8. oldal Kiadta a Városvédő és –Szépítő Egyesület 2019.
