A mai Néprajzi Kiállítóterem, a hajdani Morgó csárda 1780-81-ben épült, a gyöngyösi Rabl Károly építőmester tervei alapján, Kisújszállás város megrendelésére. A város nyugati részének legszélső épülete volt, homlokzatával a város központja felé, a református templom felé néz. Az eredeti tervektől már az építés során eltértek, a további funkció-változások miatt több, kisebb nagyobb át-(és vissza-) alakítással nyerte el mai állapotát.
Az utcavonaltól távolabb, szabadon álló, téglalap alaprajzú, magasföldszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett, hódfarkú cseréppel borított épület, főhomlokzatának középső szakaszán tornác, két kosáríves nyílással. Az épület alatt, annak teljes hosszán húzódó, dongaboltozatos pince. A déli része kéttraktusos. Íves tornáca és pincelejárata a barokk stílus jegyeit őrzi.
Jelenleg, 1995 óta, műemlékvédelem alatt áll, műemléki törzsszáma: 10848, azonosítója: 6013, helyrajzi száma: 935
Felépülése után a Város tanácsa árendába adta a Morgó kocsmát, csakúgy, mint a másik két belső kocsmáját, a Szeles és a Kőpince nevűeket, illetve a külső, Cziffra csárdát. Az italozások, s a rendbontások, mit az italozás okozott, nagy gondot jelentett a városnak, de a nagy forgalmat bonyolító kocsmák tekintélyes jövedelmet hoztak a városnak is.
1886-ig járult hozzá a város bevételéhez, ettől az évtől az épület az oktatás szolgálatába került, kisebb átalakításokkal tanonc-képzés folyt az épületben, köszönhetően a város fejlődésének, illetve az 1884. évi tanoncképzésről szóló törvénynek. Ebben az időszakban ismétlő iskolai osztályok is jártak az épületbe. Az 1910-es évektől elemi népiskola működött itt, 1945 után általános iskolások, alsó tagozatosok tanultak az egykori Morgó csárdában. Az utolsó tanév 1970-ben volt.
Abban a z évben kezdődött az épület rendbe tételére, azzal a céllal, hogy a néprajzi-helytörténeti gyűjtemény itt kerüljön elhelyezésre. A két osztálytermet kiállító helyiséggé alakították át, illetve a belépőből leválasztva kis raktárhelyiség lett kialakítva. Az egykori pedellus lakást, ami nagyjából 6 m2, irodát alakítottak ki. Kiállítóbútorokat is kapott a kiállítóterem, 2 db posztamenst, és 5db acélvázas üvegfalú vitrint. A raktárhelyiség polcrendszert kapott.
1982-ben az egykori honismereti szakkörösök kerítést készítettek a Morgó udvara köré, fűrészelt tulipánmintás deszkából, valamint kunkaput állítottak, és a nagykaput is a kunságra jellemző mintára készítették el.
1986-ban a város tsz-ei, vállalatai, társadalmi munkában kocsiszínt építettek az udvarban.
1991-ben a pince aládúcolása vált halaszthatatlanná, a tetőzet javításával együtt ez is megtörtént.
Mivel az épület oktatási célokat szolgált 1970-ig, az ablakokat ennek megfelelően nagyobbakra cserélték. Annak érdekében, hogy az épület eredeti képét helyre lehessen állítani, ezeket az ablakokat az 1990-es évek elején, egy tanyasi iskola lebontásakor megmentett, 19. századi ablakokra cserélték ki.
Az eddigi utolsó nagy átalakítás 2009-10-ben zajlott le. Kisújszállás Város Önkormányzata sikeres pályázatának köszönhetően. Ennek eredményeként lehetőség nyílt a Kiállítóterem részleges felújítására. Ennek keretében raktározási célokra használhatóvá alakították át a pincét, vízelvezető rendszer kialakításával, a téglafal kijavításával, illetve a padlózat kitéglázásával. Átalakították a kocsiszínt, nyári foglalkoztatóvá, illetve vizesblokkot alakítottak ki. A termekben a padlót javították, cserélték, és új, korszerű világírási rendszert építettek ki. A tornác visszakapta fa korlátját, és téglajárdát kapott az épület.
Jelenleg az épületben 2 kiállítás céljára alkalmas terem található, az egyikében Kisújszállás népélete címmel 2010-ben muzeológusok és szakértők közreműködésével új állandó kiállítás készült el. A kiállítás Kisújszállás helytörténetét, történelmét, néprajzát mutatja be tablók, térképek, viseletek és tárgyak segítségével. A másik terem időszaki kiállításoknak ad helyet. Az előtérben Zsoldos István tanár úrra emlékezve, az ő jellemző használati tárgyaiból, illetve munkásságát bemutató tablókból, egy „üdvözlő” kiállítás látható.
Az udvaron álló nyitott szín a járműveknek (kocsi, szekerek, szán) illetve mezőgazdasági eszközöknek (ekék, borona, stb.) ad helyet.
A pincében raktár került kialakításra, itt polcokon rendezve tároljuk a tárgyakat. Az épületben a belépőből nyíló kis helyiség is raktárként van használatban. Az épület falán, a tornácon három márványtábla emlékeztet minket, Zsoldos István érdemeire, az 1786-os pacséri kirajzásra, illetve az 1745-ös redemptiora, a redemptus gazdákra.
Forrás:
Magyar néprajzi lexikon, Budapest, akadémiai Kiadó 1977 Kisújszállás város története II., Kisújszállás, 1987Szentpéteri Géza: Zsoldos István emlékezete, Kisújszállás, 2013
