Budapest felől érkezve – a 4-es főút elkerülő szakaszának kereszteződése után – az első földúton jobbra, kb. egy kilométerre messziről látható a Turgony ősi telephely tábla. Annak idején a jelenlegi Kisújszállás határában a vízjárta területek kisebb kiemelkedésein tizenhárom kunhalom állt és közel félszáz ősi telephelyet tudtak azonosítani a régészek
Történetei visszatekintés:
Közismert – az emlékezet is úgy őrzi, hogy Kisújszállástól északnyugatra, a mai 4-es számú főútvonallal párhuzamosan feküdt – valószínűleg egy korábbi Árpád-kori település helyén – két kun falu. Az Öreg-erdőtől és a Bánom-kerttől nyugatra állt Kis-Turgony, s szinte ennek folytatásában a kenderesi határig Nagy-Turgony. A két falu szétszórt házaival hozzávetőleg 3 km hosszan húzódott a Budapest-Debrecen vasútvonaltól, a kenderesi határig. A két település közel lehetett egymáshoz, hiszen oklevelekben gyakran együtt csak Turgonyként említik. Törvényszerű volt akkoriban, hogy a középkori falvak az árvízjárta Nagykunság területén mindig kiterjedt szárazulatra vagy nagyobb hátságra települtek. Legtöbbször egy-egy kurgánt (kunhalmot) is találunk a közelben, ami megfigyelőhelyként vagy templomhelyként, egyben temetkezési helyként is szolgált. Ilyen halom volt Kis-Turgonynál az Ásotthalom, és Nagy-Turgonynál – emlékezet szerint – az 1983-ban elhordott Turgonyi halom.
A falvak mindig vízpart közelében feküdtek, hiszen ez a mindennapi élet feltétele volt: egyszerre elérhető ivóvizet, halászóhelyet, közlekedési lehetőséget stb. jelentett; de a létbizonytalanság miatt (török kori háborúk) a meneküléshez, elrejtőzéshez is kellett. S emellett a bőven termő nád szolgáltatta a házak fedőanyagát, belőle készült a kerítés stb.
Bizonyosságot nyertünk Turgony falvak helyéről 1956 őszén is, amikor az akkori Salla Tsz. területén szőlőtelepítéshez rigolírozták a területet, és a mélyszántással rengeteg csont, agyagedény, tüzelőhely-maradvány és vas eszközök (zabla, kengyel, sarkantyú stb.) kerültek a felszínre.
1470-ben Mátyás király egy birtok-adománylevélben először említi Turgony, Kisújszállás, Csorbaszállás, Marjalaka falvak nevét, melyek Kolbászszékben feküdtek. Egy 1557-es feljegyzés említi a turgonyi falvakat kettős névvel, Kis-Turgonyt Tormás-Turgonyként, Nagy-Turgonyt Tóth-Turgonyként írják le. Ezutáni időkben adóösszeírások bizonyítják a falvak folyamatos létét.
Forrás:
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2007-es évre, 85 – 89- old. Dr. Ducza Lajos: Emlékezés két, a történelem viharában elsodort falura
Séták Kisújszálláson c. kiadvány 4. oldal
