Az államosítás (1948.) utáni években, a középiskolák névadása idején valaki (feltehetőleg a minisztériumban) a törökszentmiklósi új gimnáziumnak a Móricz Zsigmond nevet, a kisújszállásinak a Bercsényi Miklós nevet adományozta. Iskolánk akkori vezetői eredményesen kérelmezték a cserét, így vettük fel ünnepélyes keretek között, Móricz Virág és Szabó Pál jelenlétében épp 40 éve, 1952 szeptemberében, az író halálának 10. évfordulóján Móricz Zsigmond nevét, s avattuk fel a Papi Lajos készítette szép márvány emléktáblát az első emeleti lépcsőfordulóban.
Ekkor már a város is megbecsülte az írót, utca viselte a nevét. A város felnőtt lakossága író-olvasó találkozókon, TIT előadásokon és klubfoglalkozásokon ismerkedhetett életével, műveivel, kisújszállási kapcsolataival. A hagyományápolás újabb jelentős mozzanata: 1957-ben, a nevezetes Nagykun Napok alkalmából kapta városunk Somogyi Árpád egészalakos Móricz-szobrát. A városháza előtti szép parkban Mihályfy Ernő művelődési miniszterhelyettes avatta; Ascher Oszkár a Hét krajcár című novellát mondta el ez alkalommal. Augusztus 19-én irodalmi est volt a gimnáziumban, amelyet az Írószövetség képviseletében Mesterházi Lajos szervezett. A megnyitót Szabó Pál tartotta, jelen volt Veres Péter, Tamási Áron, Kiss Tamás és még több jeles író. A szobor ma is eredeti helyén áll, áthelyeztetése a gimnázium elé minden próbálkozás ellenére, nem sikerült.
A hatvanas évek elejétől, az iskola és a város 250. évfordulójára készülés idején vált egyre tudatosabb törekvéssé iskolánkban a Móricz-hagyományok gyűjtése, ápolása és felhasználása. Ennek bizonyítéka már az 1967-ben kiadott jubileumi évkönyvünk tartalma is. 1973-ban valósult meg a korszerű olvasótermes iskolai könyvtár a korábbi ifjúsági és tanári könyvtár összevonásával éppen abban a helyiségben, amely Pallagi Gyula és a későbbi igazgatók irodája volt. Ez a Móricz-Pallagi emlékszoba létrejöttét is jelentette; a régi íróasztal és Papi Lajos Móricz-mellszobra mellett állandó kiállításon látható itt az eredeti dokumentumok és fényképek egész sora.
Névadónk születése 100. évfordulójának megünneplésére jó egyéves munkával készültünk. Az 1979. május 30 – június 2-i négynapos rendezvény programját a Megyei Tanács és az Oktatásügyi Minisztérium illetékesei jóváhagyták, s sikerült megnyernünk hozzá az Illés Endre vezette országos emlékbizottság és a Móricz család támogatását is. Országos pályázatot írtunk ki Móricz-témákból tanárok és diákok részére, s felmenő rendszerű országos prózamondó-versenyt is hirdettünk. Ekkor adtuk ki az államosítás utáni második iskolai évkönyvünket “Móricz Zsigmond születésének 100., a kollégium létrejöttének 50. évfordulója alkalmából”, ugyanis az író által oly keményen bírált “Fertő”, a kétes minőségű albérletek felszámolására csak 1928-29-ben kerülhetett sor az ún. tápintézet megnyitásával.
Rendezvényünk erkölcsi és anyagi támogatásából igen sokan vállaltak részt a városból és a megyéből. Az Öregdiákok Baráti Körének köszönhetően például ekkor avathattuk fel a gimnázium első emeleti folyosóján Móricz Zsigmond egészalakos szobrát, amelyet Papi Lajos faragott Tiszacsécséről hozatott 100 éves diófarönkből. Úgy éreztük, hogy a rendező iskola – nem magamutogatással, sokkal inkább a háttérben végzett munkálkodással – elérte célját: szerény erőnkhöz mérten hozzájárulhattunk, hogy az oly gazdag Móricz-életmű elfoglalja méltó helyét a mai nemzedék kulturális tudatában.
Forrás:
Kiss Kálmánné: Kisúji harangszó: Kisújszállás irodalmi hagyományai és kapcsolatai. Kisújszállás, 2006. 93-96 p. (Helytörténeti füzetek 18.)
