Illyés Gyula KÚNHALMOK című versében írja: „… ti vagytok a mi – katedrálisaink!”
Mi, itt a Nagykunság szívében élők, magunkat okkal- ok nélkül a kunok leszármazottainak vélők, szívesen hisszük, hogy betelepülő őseink építették, alkották ezeket a különös halmokat, valamiféle titokzatos, szakrális, vagy gyakorlati céllal. Ám a több évtizede tartó kutatások bebizonyították, nem sok közük van ezen halmok létrejöttéhez hazát itt találó eleinknek. Döntő többségüket már századokkal, évezredekkel a Kárpát-medencébe betelepülő népek hagyták reánk kulturális örökségükként. Maga a kunhalom szó sem a nép ajkán született, nem a több évszázados hagyomány őrizte meg. A népnyelv megszámlálhatatlan szóval nevezi meg ezeket a kiemelkedéseket: hegy, halom, korhány, domb, gerinc, oldal, part, hát, laponyag, porong, sziget, telek stb.
Ezt a szót Horváth István (1784-1846) nyelvész-történész alkotta meg. Bár régóta bizonyos a szó pontatlansága, ennek ellenére fönnmaradt az elnevezés, pontos definícióját Györffy István adta meg (1921-ben), „ezek 5-10 méter magas, nem nagy területen fekvő, messziről lapos, kúp- vagy félgömb alakúnak látszó emelkedések, amelyek legtöbbször víz mellett, de ármentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok.”
Dr. Tóth Albert, a kunhalmok elkötelezett kutatója, így írt: „A kunhalom névhasználat körül még ma is sok vita zajlik. De nemcsak az elnevezés vitatott, hanem az is többször gondot jelent, hogy milyen térszíni formát soroljunk a kunhalmok közé…”. „legcélszerűbb, ha kunhalomnak tekintünk minden olyan mesterségesen keletkezett, a térszínből érzékelhetően jól kiemelkedő magaslatot, ami keletkezési korától, funkciójától, földrajzi fekvésétől függetlenül „halomszerű” formakincse a síksági tájnak.”
A kunhalmok védelméről 1996. évi LIII. törvény rendelkezik, 2003-ban módosították, és nyilvántartásba vették az „ex lege”, (a törvény erejétől fogva) védett kunhalmokat.
A Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala 1997-ben a kisújszállási Alföldkutatásért Alapítványt bízta meg a kunhalmok országos felmérésének elvégzésével, ez 1649 halom, számbavételével, regisztrálásával zárult.
Kisújszállás területén dr. Tóth Albert 1988-ban hat kunhalmot írt le, ezek közül öt került védettség alá.
Akasztó-halom
1863-ban kapta a nevét, miután itt akasztották fel azt a két délvidéki betyárt (Lipták és Viglás), akiket egy birkanyáj elhajtása miatt halálra ítéltek. A történet hitelességét Zsoldos István levéltári kutatásai bizonyították. Lipták-domb elnevezése is innen származik. Egy 1777-es térképen még Vermes-halomnak említik. A Lógó-kert mögött, attól dél-keletre, a Porosállás határrészen emelkedik. Régészeti kutatások alapján Árpád-kori faluhely.
Boleman-halom
A földosztásig Boleman birtok volt. Más neve: Bogarasi-halom, a határrész után, vagy mérete után Nagy-halom. Kosárháti-hegy néven is említik, alakja után, olyan, mint a felfordított kenyeres kosár. A Lógó-kerttől délkeletre emelkedő, tekintélyes méretű, tipikus kunhalom. Régészeti feltárás nem történt, de felszíni szarmata kori leletek kerültek innen elő.
Hármas-halom
Karcag, Kisújszállás és Kenderes határai találkoznak itt, ahol áll az a Hármas-határ. Kisújszállás határának az észak-nyugati csücske ez. Erősen roncsolt, földjét megnyesték, elhordták. Régészei feltárás nem történt.
Ivánkai halom
Feltehetően egykori kertföld-tulajdonosáról kapta nevét, inkább Lógókerti-halomként ismerjük, vagy egyszerűen csak Halomnak. Az 1782-85-ös katonai felmérés térképen Közép h. néven tüntették fel, az 1777-es kataszteri térképen Vermes-halomként. A Lógó-kertben magasodik, még ép, de a II. világháborúban lövészárkot építettek itt.
Nagykerti-halom
Kisújszállástól keletre, 1,5 km-re emelkedik, vagy inkább csak emelkedett. A 4-es főút (ma 4201) építésének útjában állt, a halom nagy részét az útépítés elpusztította. Az út déli oldalán áll. Késő rézkori kurgán, temetkezési hely volt, bár nem tárták föl, a környékéről bronzkori és egyéb őskori leletek kerültek elő.
Telek-halom
Az 1820-as kataszteri térképen Marjalaki Telek jelöli az elpusztult középkori település helyét Később csak Telek néven emlegették. A halom Kisújszállás keleti határában, a Porosállás határrészem állt, 1969-ben elhordták, a mellette futó földút feltöltéséhez. Árpád-kori, késő középkori templomos falu állt itt. Mint ősi kunszállást, Kisújszállás egyik település elődjét, Kiss Tamás költő, Péterszállás című versében énekli meg.
Az AM Természetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárságának “ex lege” védett kunhalom szakmai nyilvántartásában szereplő Kisújszállási kunhalmok: Hármas-halom, Nagykerti-halom, Ivánkai-halom, Akasztó-halom és a Boleman-halom.
Forrás:
Dr. Tóth Albert: Szolnok megye tiszántúli területének kunhalmai (ZOUNUK – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve, Szolnok, 1988)
Dr. Tóth Albert: Kunhalom e a kunhalom? (Kisújszállási Nagykun Kalendárium, Kisújszállás, 2010)
Dr. Tóth Albert: Az Alföld piramisai (Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás, 2002)
Dr. Tóth Albert: Miről beszélnek a kunhalmok? (Kisújszállási Nagykun Kalendárium, Kisújszállás, 1996)
Kunhalmok (szerk.: Dr. Tóth Albert, Kisújszállás, 1999)
A kunhalmokról – más szemmel (szerk.: Dr. Tóth Albert, Kisújszállás – Debrecen, 2004)
Agrárminisztérium Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkársága (https://termeszetvedelem.hu/ex-lege-vedett-kunhalom/)
