Szenti Ernő alkotói munkássága

„Ha érzed, hogy szeretnek;
a legfontosabb történt meg veled.”

(Szenti Ernő: A legfontosabb)

Szenti Ernő (1939-2012) művész-tanár, költő, grafikus Hódmezővásárhelyen született. Élete 73 életévéből 52-t Kisújszálláson töltött. A város megbecsülte: Arany János és Nagykunságért Díjat kapott, könyvei megjelenését támogatták, a könyvtár bemutatta verses köteteit. Halála után életművét bevették a kisújszállási Értéktárba. Önálló és csoportos kiállításai voltak Kisújszálláson, Karcagon, Szolnokon, Túrkevén és Törökszentmiklóson is. A Grafikusok Országos Szövetségének tagjaként rendezvényeiken szerepelt. A megyei középiskolai rajzverseny is őrzi emlékét, a Szenti Ernő Rajzverseny nevet viseli.
Nagyon tartalmas élete volt: tanított, szaktanácsadó volt, rajzolt, verseket írt, állandóan olvasott, ápolta baráti, rokoni kapcsolatait, jó családapa volt. Nem ismert üresjáratot. Nagyon igényesen töltötte az idejét: megszállottan működött. A Kossuth iskola tanára volt egész pályáján. Óraadóként ő tanította a Móricz gimnáziumban a rajzot. A tanítást ugyanolyan kreativitással végezte, mint a művészi tevékenységet. Ezen kívül, mint a megye rajzszakfelügyelője szervezte a rajztanítás megújítását. Az ő elképzelése érvényesült országosan a továbbképzést záró szakmunkák koncepciójában. A Rajztanítás című módszertani folyóiratban több írása jelent meg és egy teljes szám az ő szerkesztésében bemutatta a megye rajztanítását és eredményeit. Tartalmas és érdekes továbbképzéseket szervezett a megye rajztanárainak. Pedagógiai írásait pályázatokon értékelték és megjelentették. Megszervezte több, mint negyven évvel ezelőtt a rajztanárok tiszakürti alkotótáborát, amely azóta is töretlenül szolgálja a rajztanítást.
Főiskolásként földrajz-rajz szakos létére a szegedi irodalmi alkotókör tagja volt, majd a szolnoki József Attila Kör következett. A Madách évfordulóra meghirdetett országos pályázaton 3. díjat nyert. Ennek apropóján bemutatta a miskolci irodalmi folyóirat. Így foglalta el helyét a magyar irodalmi életben. A budapesti Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjaként rendezvényeiken részt vett, kiadványaikban verseivel szerepelt. A karcagi Körmendi Lajos író, költő értékelte verseit és az első verseskötete megjelenését is ő pártfogolta. Állandó résztvevője volt a Körmendi által szervezett karcagi, majd berekfürdői írótáboroknak, ahol baráti kapcsolatba került alkotótársaival. Műveltsége, tájékozottsága révén bárkivel tartalmas beszélgetést folytathatott. Megmutatta magát és műveit is, de sohasem dicsekedett, kérkedett. Figyelemmel kísérte a kortárs irodalmat. Ebben nagy segítségére volt a könyvtárunk, ahol több irodalmi folyóiratot elolvashatott. A tokaji írótábor keretében rendezett konferenciákon mindig részt vett, ahová meghívták, mint az írószövetség tagját. Bár 1967-től rendszeresen írta a verseit, csak 1992-ben jelent meg az első verseskötete. 2012-ig, haláláig tíz jelent meg belőlük. Egy időben elvállalta, hogy a szolnoki Néplap kisújszállási tudósítója lesz. Elsősorban kulturális eseményekről írt cikkeket.
A hetvenes évek elejétől indult grafikusi pályafutása. Már akkor birtokában volt minden kifejezési eszköz a későbbi témái, az imaginárius, azaz elképzelt formák és terek megalkotásához. A jószemű szerkesztők meglátták ezt a rajzaiban és már a 60-as évektől jelentek meg rajzai. 1972-től a Tiszatáj című irodalmi folyóirat évente jelentetett meg Szenti-számot, 10-17 rajzzal illusztrálva. Ettől kezdve rendszeresen publikálta műveit. A Néplap és a Jászkunság is többször jelent meg úgy, hogy tele volt a rajzaival. Ugyanígy az Élet és irodalom, ahol értékelő bemutató írást mellékeltek a rajzokhoz. Ez már maga rang volt, mert a legkiválóbb művészek munkái jelentek meg ott. Egész pályája során, évente részt vett legalább egy alkotótáborban.
A nem epigon művészek alkotásait felismerjük a csak rá jellemző téma, stílus alapján. Ilyen, originális művészetet teremtett. Összetéveszthetetlenek az alkotásai. Nem azért sikerült ez neki, mert tudatosan törekedett erre, hanem mert úgy rajzolt, ahogy mások levegőt vesznek. Természetesen, erősen a munkára koncentrálva. Sorozatban gondolkodott. Addig variált egy témát, mindig más kompozíciót találva, mikor egyszercsak valami egészen más került ki a keze alól. Abból megint lehetett egy sorozatot alkotni. Nincsenek zsengéi, útkeresései, az utat nem keresi, hanem az talál rá. Szenti Ernő a modern művészet elkötelezettje volt. Úgy a rajzai, mint a versei, improvizatívak.

„A szeretet a lélek sorvezetője.”
(Szenti Ernő: Szövegvilág)

Forrás:
Kisújszállási Nagykun Kalendárium: a 2020. szökőévre. - Kisújszállás, 2020.- 304-308. p.
Kalendárium 2010: Nagykunságért díj méltatás
Kalendárium 2013: lement a szavak mágusa
Kalendárium 2000: Arany János díj méltatás
Kisújszállás város Története irodalmi részben