2000. szeptember 27-én a Városvédő és –Szépítő Egyesület tagjai megjelölték a Kisújszállás várostól délkeletre fekvő ősi telephelyet: Marjalakát.
A falu a várostól hat kilométer távolságra a Varga halomtól keletre feküdt.
Árpádkori település volt, amelyre kunok települtek. (Ez több Árpád-kori településre: Túrkeve, Kunhegyes stb. jellemző volt)
A falu, más nagykunsági helyekre jellemzően, 1552-től sokat szenvedett az átvonuló és megszálló törökökről.
Egy 1571-ben felvett török defterben (adóösszeírás) olvashatunk a faluról. A település 56 házból és egy templomból állt. (Kisújszálláson ekkor 13 ház és templom volt, és Szolnokon is csak 38 házat számoltak) Marjalaka falu bírója: Gergel Mihály volt, de itt lakott az akkori nagykun kapitány: Gáspár Tamás is. A lakosok között két „deákot” említettek, ezek írástudók voltak: tanítók vagy lelkész lehettek. A falu lakói protestáns hívők voltak, debreceni kollégiumból 1597-ben fogadták Ráczkövi Pétert, 1656-ban Ároktöri Andrást, 1662-ben Felfalvi Mihályt lelkészüknek.
Hogy a török megszállást túlélte a falu, a sok pusztítás mellett sajátos helyzetének köszönhette. A falu magaslatra épült, vízpart mellett. Lakói a kunhalmokról hamar észlelték a közeledő ellenséget, és a vizes nádas helyen hamar elbújhattak. Pusztulása 1705-re tehető, mikor a Rákóczi-szabadságharc idején a férfiak hadba szálltak és elhagyták a falut. A szerb-labanc seregek a faluba törtek, mire a lakók a templomba menekültek, ezt pedig a rácok a lakosokra gyújtották, akik bennégtek. A kevés elmenekült lakost Rákóczi rakamazi birtokára menekítette. Innen tértek haza 1717-ben, de a csorbai és turgonyi lakosokkal már Kisújszállásra telepedtek be.
A templom romjai még 1970-ben is álltak a Boleman-tanya mellett. A romokat 1972-73-ban hordták szét és földutat építettek belőle. Ekkor semmisült meg a temető is. A helyén sok csontot, ruhadarabokat, pártát és egy gyűrűt találtak a 70-es években.
Érdekessége a templomoknak, hogy fundamentuma gyepi mészkőből volt. Ennek darabjai ma is láthatók. Ez a mészkő, darázskőnek is mondják mélyebb vizes-helyen, tavakban képződik kagylók, és vízi csigák házából tavi üledékként. A mocsári növényzet és a gázkiválás miatt lyukacsos a kő. Ha a tó feltöltődik, kiszárad az üledékből ez a kőréteg kibányászható.
Dr. Ducza Lajos: Emlékezés Marjalakára. In: Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2001 (szerk: Dr. Ducza Lajos) 73-74 p. ISSN 1219-7378
