A kisújszállási lakodalmak menüsorának elengedhetetlen eleme, mind a mai napig, a nevezetes ablakos kalács mellett a kisperec. Természetesen nem kizárólag lakodalmi sütemény ez, hiszen ünnepekre, hétköznapokra is finom ropogtatnivaló ez az édeskés, roppanós apró perec, gyakran készül még ma is a konyhákban.
Romsics Imre a Kisújszállás népi táplálkozásának rendje (1998. Kisújszállás) című könyvében táblázatoz közölt a lakodalom napjainak ételsorairól. Ebben a táblázatban 1935-1991 évek között lezajlott lakodalmak étkeit adta közzé, a lakodalom napjának ebédjétől a másnapi ebédig. Minden, általa vizsgált, adatközlők visszaemlékezései alapján összeállított menüsorban szerepel a perec. Már a vőlegény szülői házánál tartott ebéd után is kínálták (1991), egészen a lakodalom éjféli vacsorájáig (1936).
Ezt a perecet kínálták a menyasszony kikérésekor, az esküvői utáni uzsonnán, a vacsorán, és még az éjféli vacsora után is az asztalra került. Ezzel kínálták a szomszédokat, nézelődőket, bámészkodókat, a „hívatlanokat”, a menyasszonyos háznál, a templomba menet, és a templomból a lakodalomba menet is.
Nem csak a lakodalmakra készültek a perecek. Kenéz Sándorné szerint: „A perecet a gyerekek iskolába vitték. Nagypén¬teken böjti ételként fogyasztották.”…” A falusi búcsúknak elengedhetetlen kelléke volt régebben - és ma is - a kunsági perec. Emellett a halotti torok elengedhetetlen étele is volt, és halottak napján a temetőnél is osztogatták.”
Ennek az aprócska, gyűrű alakú perecnek (talán alakja miatt vált a lakodalmak perecévé?) több „igazi” receptjével találkozhatunk, hiszen aki ilyet süt, teljes joggal, esküszik a saját receptjére. A hozzávalók között mindenképp szerepel a jó minőségű liszt mellett valamilyen zsiradék, akár többféle is (disznózsír, kacsazsír, vaj, margarin), élesztő, tojás (vagy csak annak a sárgája), tej vagy/és tejföl, cukor és só. Az arányok változnak, receptenként, de az elkészítés nagyon hasonló. A tejben felfuttatott élesztőt a többi hozzávalóval összedolgozzák, a tésztát pihentetik, majd csíkokat vágnak, azokat megsodorják, végül gyűrű alakra formázzák, sütik.
Reméljük, sokan őrzik még a családi receptet, s nem csak őrzik, hanem használják is.
Végül közreadjuk Kovács Lukácsné Janó Róza receptjét, a perec elkészítéséhez jő munkát, jókedvet és türelmet kívánva, elfogyasztásához pedig jó étvágyat
Kunsági kis perec
Recept:
½ l tej
½ kg zsír
10 dkg vaj (teavaj)
¼ kg margarin
4 dkg élesztő
2 dl tejföl
4 tojássárgája
1evőkanál só
8 evőkanál cukor
2 kg liszt
Az élesztőt felfutatjuk cukros langyos tejbe, a többi tejet összekeverjük a zsírral, vajjal, margarinnal, tejföllel, sóval, cukorral és a 4 tojássárgájával majd jó habosra kikeverjük, beletesszük a felfutatott élesztőt, és ezzel is jól összekeverjük, végül beletesszük a lisztet és összegyúrjuk.
2 órát meleg helyen letakarva pihentetjük majd több kisebb, részre osztjuk, és ezeket a kezünkkel nyújtsuk kis hengerekké majd, ezeket is daraboljuk kb. 10cm-es darabokra majd, ezeket kezdjük el nyújtani a kívánt vastagságúra minél vékonyabb a tészta annál ropogósabb lesz a perec. A kinyújtott tésztát tekerjük a mutató ujjunk köré és formázzunk kis karikákat, ahol összeér a tészta, ott hagyjunk rá egy kicsit, és jól nyomjuk össze a végét majd, egy kicsit sodorjuk is meg az ujjunkon. Helyezzük sütőpapírral bélelt tepsibe, és kenjük meg felvert tojással és tegyük a 180°C-ra előmelegített sütőbe és kb. 10-15 percig sütjük vagy addig, amíg szép aranybarna nem lesz.
Forrás:
Romsics Imre a Kisújszállás népi táplálkozásának rendje (1998. Kisújszállás)
Kisújszállás és Vidéke NAGYKUN KALENDÁRIUM az 1996-os szökőévre (Kisújszállás, 1996.)
KISÚJSZÁLLÁSI NAGYKUN KALENDÁRIUM az 1997-es évre
Nagy Kálmánné Janó Ilona: Családi ünnepeink, hétköznapjaink Kisújszálláson (Kisújszállás, 2008)
