A boza gabonafélékből erjesztett csekély alkoholtartalmú savanykás ital, malátázás nélkül készült, világos színű sörféle. Ezt az italt magyar források már a hódoltság előtt említenek. Az első írásos emlék 1152-ből származik, egy végrendelet, melyben meghagyta György asszony, hogy a halála után sörös tort tartsanak. Ezek után 1519-ben Oláh Miklós esztergomi érsek, készített feljegyzést róla.
A kölest megpörkölve használták, az ital színe sárgás lett. Csak a pörkölt keményítő festhette meg a bózát. Ezután következett a főzés. A darás köleslisztet üstbe tették, és vízzel lassú tűzön sűrű kásává főzték. A hosszú főzés alatt a keményítő elcsirizesedett, sőt részben elcukrosodott, tehát jól előkészítették az erjedéshez. A megfőtt kását azután lehűtötték. A kása valószínűleg állt néhány napig. Ezután hordóba téve langyos vízzel elkeverték. A kására tapadt élesztősejtek csakhamar megindították az erjedést. Az a kevés cukor, amely a főzéskor képződött, elegendő tápanyag volt az élesztőnek, s a cukorból alkohol keletkezett.
Hazánkban mára már nem jellemző a készítése. A világon viszont elterjedtebb, több országban készítik, a mai napig is. Például: Kazahsztánban, Törökországban, Kirgizisztánban, Albániában, Bulgáriában, Macedóniában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában; Románia, Szerbia és Ukrajna egyes részein, valamint Lengyelországban és Litvániában.
Recept:
150 g köles
2,4 liter víz
180 g kristálycukor
kb. 1 dkg friss élesztő
teáskanál fahéj
A kölest éjszakára be kell áztatni, másnap reggel felforralni, bő két órán át lassú tűzön főzni. Ekkorra a köles nagyjából teljesen szét is főtt. Kihűlés után pürésíteni kell, majd a lábosba visszatéve hozzáadni a recept szerinti cukor mennyiséget. A cukros-kölespürés elegyet felforraljuk, néhány percig (maximum 5). Aztán levesszük a tűzről hűlni. Míg hűl, elkészítjük az oltót, némi forralt és lehűtött víz, cukor és élesztő elegyéből. Mikor a bozalé testmelegre hűlt le, a kész oltót hozzáadjuk.
Az elegyet befőttes üvegbe tesszük és letakarjuk. Az üveg szájára a szalvétát befőzőgumival rögzítjük, és egy napig hagyjuk így forrni. Ezt követően palackozzuk, hűtőbe tesszük.
Forrás:.
Magyar Néprajzi Lexikon (Akadémia kiadó, Budapest, 1977) 358. old.
A kunok itala, a bóza, Szathmáry László, Országos Széchenyi Könyvtár digitalizált szövegarchívuma
A Magyarság Néprajza (Szekszárd, 1991), 106-107. old
