A tornác a lakóház, ritkábban a melléképület homlokzata elé, mellé épített, oszlopokkal, néhol pillérekkel, vagy boltívekkel alátámasztott, fedett terület. A célja, funkciója a lakóterület, de méginkább a munkára, tárolásra alkalmas terület megnagyobbítása volt. Két féle módon lehetett ezt megoldani, vagy a tetőt egészítették ki a tornáccal, tehát mint toldalék, kapcsolódott a házhoz, ekkor tetősíkja laposabb volt, vagy a ház tetőszékével együtt építették, ekkor a ház szerves része volt. Olyannyira elterjedt a tornác építése, hogy annak hiánya, főleg a tanyákon, a szegénység jelének számított. A tornácok mennyezet része lehetett nyitott vagy különféle födémszerkezetek alkalmazásával zárt, fedett.
Itt a tornácon, gangon lehetett végezni azokat a kisebb munkákat, amiket a szabadban volt célszerű, mert a házban piszkolt volna, nem fért, vagy akár nem volt bent elég világosság. A tető védett az esőtől, a tűző naptól. Itt lehetett tárolni hombárokat, terményeket, szerszámokat, itt lehetett megpihenni egy dolgos nap után a kanapén.
A Nagykunságban, így Kisújszálláson is, jellemzően a lakóház hosszabb homlokzata elé építették, az utcai homlokzatra ez nem volt jellemző. A tornácok lehettek teljesen nyitottak, előfordult, hogy oszlopait könyöklő gerendák, lécek, deszkák, vagy ezekből készült mellvéd kötötte össze. Lécből, deszkából készült félajtón lehetett bejutni. A tornác szintjét gyakran megemelték, ha tehették, téglával kirakták.
A tornácok építésénél hasznát fa, mint könnyen formálható, vágható, véshető, fűrészelhető anyag, lehetőséget kínált az ügyes kezű tulajdonosoknak, sőt, ácsoknak, asztalosoknak, hogy szépítsék, díszítsék. A 19. század második felének gazdasági fellendülése, a jobb mód pedig anyagi lehetőségez is biztosított erre.
Kezdetben az egyszerűbb minták, mintázás jelent meg, az oszlopokkal alátámasztott gerendák szélén. Néhány centiméteres, fűrészelt deszkákkal díszítették a gerendák alsó szegélyét. A minták egyszerűek voltak, hullámvonalak, kifelé vagy befelé irányuló félkörívek, stilizált tulipán-minták, farkasfogak, ezek ritmikus váltakozása. Ezek alatt több házon is látható egy szélesebb, keskeny lécekből készült rács, apácarács. Ezeknek alsó szegélyére is kerülhetett keskeny, fűrészelt díszléc. Jellemzőbb a gerenda alatti díszítésre, az egy széles deszkából, áttört mintával, fűrészelve készült díszítés. Ezek mintája, mintakincse változatos, egyszerű geometrikus mintaelemek, körök, félkörívek, háromszögekből, négyszögekből stilizált virágmotívumoktól, a bonyolult hullámvonalakból, tulipánokból, virágokból álló, ornamentikáig. Szinte csipkére emlékeztető, finom, részlet gazdag, fantáziadús áttört minták alakultak itt ki. Az oszlopok és a gerenda találkozásánál, a hónaljfák takarására, vagy kiváltására, háromszög alakú díszeket használtak. Ez talán a leginkább elterjedt, gyakran használt díszítés. Ezek a díszek rendkívül változatosak lehetnek a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig. Az s-alakok, befelé hajló ívek, hullámvonalak, tulipánok, 4-6-8 szirmú virágok, indák, levelek változatos kompozícióban, méretben találhatóak bennük.
Az oszlopok díszei, azok két oldalán szimmetrikusak, minden oszlopon azonosak. Az oszlopok közötti díszekre jellemző, hogy ritmikusan ismétlődő elemekből állnak. Ezek miatt, és a kifűrészelésük szabályosságából, pontosságából arra következtethetünk, hogy az erre specializálódott, ügyes kezű asztalos mesterek, sablonok, minták alapján dolgoztak. A használt minták, mintaelemek több házon felfedezhetők, joggal gondolhatjuk, több mester is készített Kisújszálláson fűrészelt tornácdíszeket.
A mai napig talál a nyitott szemmel járó ilyen szépséges díszeket az öreg házak tornácán. Köszönjük mindazoknak, akik megőrizték ezeket, ápolják, óvják, tisztelik értékét.
Sajnos, egyre kevesebb van már ezekből a díszes tornácokból, mint ahogyan az öreg házakból is. Talán érdemes lenne gondolkodni azon, hogyan lehetne a most és majdan épülő házakba beilleszteni Kisújszállás kicsiny darabját. Hogy aki most építi házát, ne azt érezze, a nagyvilágban bárhol állhatna, bárkié lehetne az a ház, hanem azt, hogy Kisújszálláson egy kisújszállási családnak az otthona.
Forrás:
Magyar néprajzi lexikon (Budapest, 1982)
Magyar néprajz II. (Budapest, 2001)Szendrey Imre: A magyar ház fejlődése (Budapest, 1902)
