A kisújszállási református templom több mint 200 éve a városkép meghatározó eleme, a város egyik jelképe. Klasszicista jellegű építmény, belső díszítésében a copf stílus jegyei dominálnak.
A település megléte óta a mai épület helyén mindig templom állott. Az 1571-es török adónyilvántartó könyvbe is említést nyer, hogy a helység 13 házból és egy templomból áll.
A jelenlegi épület alapkövét 1785. szeptember 12-én tették le, az építkezés pedig 1788 őszén fejeződött be.
A templom orgonáját 1873-ban, Kaszás Istvánné Veres Ráchel, a főbíró felesége 5000 frt. adományából készítették. A 26 fő- és 19 mellékváltozatú orgona Nagyváradon készült, a kisújszállási születésű Jónás István orgonakészítő műhelyében.
A többszöri átépítés ellenére is a régi orgonatest látható a templomtérben, valamint egyik oldalán még megtalálhatjuk az eredeti fújtatóállást is.
Az orgona 1873. december 28-ára készült el. Az egyházközség Ivánka Sámuel sárospataki főiskolai ének- és zenetanárt, valamint a sárospataki gyülekezet énekvezérét és orgonistáját kéri fel, hogy az elkészült orgonáról szakvéleményt mondjon.
Az I. világháború során a honvédelmi miniszter elrendelte az orgonák homlokzati sípjainak hadi célokra történő leszerelést, elkobzását. 1918 júniusában 58 db (117 kg) fémsípot Ország Antal orgonaépítő mester elismervény ellenében hadi célokra vett át – 1000 korona adomány érkezett a sípok pótlására. A presbitérium tudomásul veszi a rekvirálást, és köszönettel fogadta az adományt, és ehhez kapcsolódva felkéri az orgonista-kántort a sípok pótlásának előkészítésére.
A II. világháború sem kímélte városunkat – 1944. október 16-án szovjet gyújtólövedékek miatt leégett a templom tornya és a tetőszerkezete. Az orgona közvetlen módon nem sérült, de a tetőzet beázása miatt használhatatlanná vált. A háborús időkben az egyházközségnek nem volt lehetősége az orgona javítására, hiszen a tető helyrehozatala volt a legégetőbb probléma. Az orgona motorja a háborús zűrzavar alatt eltűnt, és az ónsípok nagy részét kiszedték és barbár módon összelapították.
Az orgona ügye sokáig nem merül fel, mert a gyülekezet a templom rendbehozatalával, majd később az egyházi javak illetve iskolák államosításával a puszta életben maradásáért küzdött.
1965-ben Szeidl János orgonaépítő mester kezébe kerül az orgona ügye. Az ajánlat szerint 640 db teljesen új síp kerül beépítésre, valamint a tönkrement játszóasztal, illetve az egész orgonát elektro-pneumatikus vezérlőszerkezettel látnák el.
Egy 1965. november 20-án kelt levélben a Műemléki Hatóság hozzájárul az orgona felújításához. A Hivatal ragaszkodik ahhoz, hogy az orgonaszekrényhez nem lehet hozzányúlni, csak belső szerkezeti felújítás lehetséges.
1965. november 26-án érkezik meg az Országos Református Műemléki Bizottság dr. Koczogh Ákos műemléki előadó részéről a végleges jóváhagyás Kovács József lelkipásztornak az orgona újjáépítésére.
Forrás:
Kisújszállási Nagykun Kalendárium az 1992-es évre 70. – 77. old. : Dr. Ducza Lajos: 200 éves a kisújszállási műemléki református templom
http://templomokutjan.hu/kisujszallas-reformatus-templom
