Arany János élete végéig tartott némi kapcsolatot Kisújszállással; itteni ismerősei, tisztelői pedig természetesen különös figyelemmel követték nyomon pályájának egyre magasabbra emelkedését. Halála után a tudatos hagyományápolás is elkezdődött; egyházi és világi értelmiségieknek, városvezetőknek volt ebben vezető szerepük. Az utca, ahol élt, az ő nevét vette fel (valószínűleg az általános utcanévadás, 1910 körül), és folyamatosan ma is viseli. Az általános iskola úgyszintén; a Kossuth L. úti Általános Iskola létrejötte után: az egyik nagy általános iskolánk Arany János úti, majd Arany János Általános Iskola. Érdekes, hogy amíg a nagyon régi iskola egyik épülete állt, azt emlegettük Ó-Arany, az 1926-ban épültet Arany iskola néven, majd a legújabb, 1980-ban a Kálvin utcán épült Új-Arany után az előbbit Régi Aranyként; ez ma a Református Általános Iskola épülete.
Szeremley Barna említett 1905-ös tanulmányát így fejezte be: „Kegyeletünk, büszkeségünk külső jele gyanánt jelöljük meg mielőbb azt az épületet, a melyben városunk fiainak egykor oktatója, nevelője volt!” Ez a jogos óhaj teljesült is. Emléktáblát helyeztek el annak a háznak a falán, ahol talán Arany lakása állt, és amelyet később lebontottak. A tábla ezután a régi épület helyén álló ún. leányiskola falára került, de azt 1944 őszén lebombázták. Az emléktábla ekkor az Arany (ma Református) Általános Iskola központi belső terében méltó elhelyezést nyert. Az 1926-ban lebontott egyemeletes, árkádos iskolának a helyét 1996-ban, a millecentenárium évében szép emlékkővel jelöltük meg, amelyen a réztábla ugyancsak a költő itteni munkájára emlékezetet. (Czobor Sándor alkotása)
Sok idő és erőfeszítés előzte meg a nagy költő gyönyörű, egészalakos szobrának, városunk egyik díszének felállítását. A terv még a 19. század végén született. Különösen megerősödött Arany születésének 100. évfordulóján, 1917-ben. A gimnáziumi önképzőkör apró bevételeit e célra gyűjtögette, de a szobor csak újabb 50 év múltán valósult meg. 1967-ben, a 150. születésnapon avattuk fel a gimnázium előtti parkban Ispánki József alkotását, amely jó negyedszázadig állhatott eredeti helyén. Egy kemény fagyon megcsúszott teherautó ugyanis 1994 telén ledöntötte talapzatáról; a kisebb javítás után már nem állították vissza az iskola elé. Újabb helyet a Móricz-szobor párjaként a Városháza előtt kapott. 2000 júniusában a Kálvin utcai Arany János Általános Iskola szép parkjában ismét Arany-szobrot avattak: Czobor Sándor mészkőből faragott modern mellszobrát a névadóról.
Városi könyvtárunk is méltán viseli Arany János nevét, hivatalosan talán csak 1982, a költő halálának 100. évfordulója óta. Az 1952-ben létrehozott intézmény mostoha körülmények között, de korszerű munkával immár a második félszázadát éli, és valóban ápolja névadója emlékét.
Végül néhány szó a legfontosabb, a szellemi hagyományőrzés gyakorlatáról. A gimnázium önképzőköre hosszú időn, évtizedeken át viselte Arany János nevét. Közös értesítőink tanúskodnak erről a munkáról: az először 1876-ban kiadott kötet szerint már harmadik éve működött önképzőkör, a még 6 osztályos gimnáziumnak csak 4-5-6. osztályosai lehettek tagjai. Ez az önképzőkör hat éves működés után átmenetileg megszűnt – de az 1893/94. tanévről szóló értesítőben ismét megjelenik az Önképzőkör című fejezet, amely beszámol az 1893. december 6-i újjáalakulásról Benő János tanár vezetésével; tagjai csak VII. osztályosok lehettek – az első VII. osztály volt ez iskolánkban, VIII. majd csak a következő tanévben indult – és azonnal megkezdte működését Arany-Kör néven az önképzőkör! Két év múlva már Arany János Önképzőkör néven említik, és Szeremley Barna vezeti. Gyűléseket hetenként tartottak, a munka főbb formái: pályázatokra készített dolgozatok ismertetése, azok bírálata, fordítások, önálló írások bemutatása, szavalatok, ünnepélyek rendezése, stb. Kisújszállási diák korában Móricz Zsigmond is aktív önképzőkörös volt; a tevékenység változó színvonalon, változó vezetőkkel egészen az államosításig tartott. Az 1960-as évek legelején még megpróbáltuk újraéleszteni, de ekkor már inkább szakkörszerűen működött.
Az Arany János Általános Iskola évente Arany-napok rendezésével is ápolja hagyományait. Márciusban, a költő születésnapja körül tartják ezeket igen gazdag, változatos programmal, vendégül látva a testvértelepülések iskoláinak tanárait-tanulóit is.
Természetesen része hagyományápolásunknak az Arany-évfordulókról való városi megemlékezés az Arany János Könyvtár, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és az Anyanyelvápolók helyi csoportja gondozásában, valamint különböző szervezésű csoportok látogatása (pl. a 175. születésnapon, az egykori szülőház mellett felállított Arany-szobor avatása alkalmával is) a költő szülőhelyén, amelyről oly őszinte ragaszkodással írta egykor: „Szülőhelyem, Szalonta / Nem szült engem szalonba; / Azért vágyom naponta / Kunyhóba és vadonba”.
Mint fentebb Kiss Tamás nyomán megállapítottuk, Kisújszállás a hajdú szülővároshoz oly sokban hasonlító nagykun városka nagyon is ismerős lehetett a fiatal Arany számára, ezért érezhette itt magát oly otthonosan, tekinthette – és tekinthetjük mi is – élete harmonikus, sikeres időszakának az itt töltött egy esztendőt.
Forrás:
Kiss Kálmánné: Kisúji harangszó: Kisújszállás irodalmi hagyományai és kapcsolatai. Kisújszállás, 2006. 26-28 p. (Helytörténeti füzetek 18.)
