A fával, faragással való barátsága 1974-ben kezdődött, székelyföldi utaztásai során. Itt tűnt fel, hogy a székelykapuk, acsolatok, faragások mennyire megmaradtak, hagyományuk ápolása mennyire fontos az ott élőknek.
Kézdivásárhelyen, Jakabos István munkatársától kapta az első impulzust arra, hogy foglalkozzon a faragással, a hagyományok ápolásával, néprajzi kutatással. Kisújszálláson már ebben az időszakban is aktív volt a helyi néprajzi értékek ápolása. A helyi néprajzkutatók közül elsősorban Zsoldos István gyűjtő munkája, néprajz iránti elkötelezettsége ösztönözte arra, hogy városunkban elsősorban az épített környezet értékeinek felkutatásával, őrzésével kezdjen foglalkozni, a fafaragáson keresztül is.
Először portrék faragásával foglalkozott, ezzel párhuzamosan kutatómunkát végzett a Kisújszálláson fellelhető fafaraási hagyományokról a koporsótetős kunkapukra, fejfákra, fűrészelt tornácokra vonatkozóan. 1974-ben 3-4 töredéket talált Kisújszálláson korabeli kunkapukról, illetve kutatta a temetőkben található fejfákat is.
A portréfaragás után az első nagyobb lélegzetű munkája a kunok betelepülésének 750. évfordulójára készített emlékoszlop volt, majd 1982-ben megfaragta a Néprajzi Kiállítóterem koporsótetős kunkapuját. A Városháza mögötti Csányi sétány bejáratához készített kunkapujához, a korábban fellelt kunkapuk eredeti motívumait használta fel.
Kutatja a kisújszállási fejfákat is, temetőinkben a fejfák díszítettsége eltérő, a térség fejfái közül a kisújszállásiakat tartja a legszebbeknek, ezen belül is a Déli temető fejfái a legkimunkáltabbak. A kisújszállási fejfák akácból készültek, a régmúlt felől közeledve napjainkig, egyre egyszerűbbek a motívumok. A szomorúfűz a legjellemzőbb fejfa ábrázolás, melyben a gyökérzet díszítettsége sem elhanyagolható. A fűzfa, mint szimbólum jelképezi egyben az életet, valamint az elmúlást, a múlt felidézését.
Az 1739-es pestis járvány 260 éves évfordulóján a Déli-temető bejáratánál 1999. október 30-án avattuk fel a Nagy István Zoltán faragta emlékoszlopokat, emlékező rendezvény keretében.
Munkáival az a célja, hogy Kisújszálláson is maradjanak fenn épített környezetünk emlékei, épüljenek be a köztudatba, maradjanak meg a fűrészelt tornác díszek, síremlékek, kunkapuk.
Nagy István Zoltán a Kisújszállási Értéktár Bizottság tagjaként elkötelezett városunk hagyományainak, értékeinek megőrzésében, örökítésében. Ezt mutatja az is, hogy a Nagykun Kisújszállásért Alapítvány kuratóriumában tevékenykedett több évtizeden keresztül.
1990-ben, a díj alapítását követően, a Városvédő és –Szépítő Egyesület Gaál Kálmán Díjat adományozott munkássága elismeréseként, Nagy István Zoltánnak. Kisújszállás Város Önkormányzata 2000-ben Pro Communitate Urbis Díj kitüntetésben részesítette.
Forrás:
Nagy István Zoltánnal készült interjú alapján 2021. december 10.
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2000-es szökőévre Kisújszállás Város Önkormányzatának kiadványa 104. old.
