A Nagykunságot, benne Kisújszállás határvidékét látva a végtelen, szinte fátlan síkot, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez mindig is így volt, ez az ősi állapot. Valójában ez a mostani, fátlan vidék eredendően erdős-ligetes terület volt, csak az évszázadokkal ezelőtt megindult nagyarányú fapusztítás tette ilyenné, amilyennek ma látjuk.
Alföldünk valaha erdőkkel, lápokkal, mocsarakkal, löszpusztafoltokkal tarkított táj, erdős puszta volt. A Nagykunság a kelet-európai erdős sztyepp-zóna egyik legnyugatibb területe. Az emberi beavatkozás gyökeresen megváltoztatta ezt az állapotot, a török idők pusztítása, a szántóföldi terjeszkedés, erdőirtások, majd a nagy vízszabályozási munkák közutak, vasútvonal építése, mind alakították városunk határának képét is.
Az 1700-as évek végétől több botanikus, flórakutató, tanár folytatott kutatatást, gyűjtést itt is, és térképezte fel Kisújszállás határvidékét. A kutatások szerint tatárjuharos lösztölgyes, tölgy-kőris-szil erdőcsoportok borították valaha városunk „leghátasabb” részeit, „belső földjeit”. Ezt a típusú tölgyest gyakran négy tölgyfaj keverten alkotja a kocsányos-, kocsánytalan-, a cser-, és a molyhos tölgy, gazdag aljnövényzettel.
Kisújszállás helyi jelentőségű, védendő természeti értéke a Nagyerdő. Bár már erősen leromlott állapotban van, így is sok értékes maradványelemet őriz. Néhány idős, 80-250 éves kocsányos tölgy (Quercus robur) még a sziki tölgyes tanújának tekinthető. A Nagyerdő fái közül, az idős, magról kelt tölgyeken kívül, természetes elemnek tekinthető még a mezei szil (Ulmus minor), és a vadkörte (Pyrus pyraster) is. Szót érdemel még a nagyerdő két tisztása is, az ürmös szikes pusztarét, és a réti őszirózsás őrzi még leghitelesebben az eredeti állapotot.
Védelemre érdemes a Gyalpári erdő vénic szil (Ulmus laevis) fasora, hiszen a szilfák egész Európában veszélyben vannak. Bár telepített fák, védelmük így is fontos.
Az Erzsébet Liget, bár telepített fák alkotják, a város belterületének egyik legjelentősebb természeti értéke. 1984-ben főleg kocsányos tölgyekkel (Quercus robur) telepítették be a liget területét.
Védelemre érdemes a református templom kertjében álló tiszafa (Taxus baccata) is.
Egyedi fák megjelölése eddig nem történt.
Forrás:
Dr. Tóth Albert: Kisújszállás város története III. (Kisújszállás, 1988)
Monoki Ákos: Kisújszállás vizes élőhelyeinek értékei (Kisújszállás, 2000)
Dr. Tóth Albert: Az Öregerdőről - Élet és Tudomány (Budapest, 1985) Monoki Ákos: A kisújszállási Gyalpár természeti értékei (Kisújszállás, 1998) Szoboszlai László: A kisújszállási Öregerdő természeti értékei, és értékpotenciál felmérése (Kisújszállás, 1998)
