Őszike, vetővirág, zörgő-gaz, pücsökkoma, csicsikoma, ebvirág, kutyadöglesztőfű, fejes vagy törpe zászpa, zászpa kikerics, gólyavirág, guzsaly, guzsalyvirág, guzsalyülő virág, kék kökörcsin, kék kükörics, kükörtyin, kivirics, kükére, kükörics, kükirc, kükerc, - ezeken a neveken is ismerik Magyarországon ezt az elbűvölő virágú kis növényt.
Rendszertani neve Colchicum autumnale.
Nevében felfedezhetjük Colchis, Kolkhisz város nevét, Ez a város a görög mitológiából ismert, a mai Grúzia nyugati részén áll, a Fekete-tenger keleti partvidékén. Az argonauták, az az ötven harcos, akik Iaszón vezetésével Argosz által épített, Argo nevű hajón ide, Kolkhiszba hajóztak, hogy megszerezzék az aranygyapjút. Említik a görög legendák a harcosok között Héraklészt, Orpheuszt, Thézeuszt is. Az őszi kikerics nevét azonban Médeia, a kolkhiszi varázslónő miatt kapta. Médeia híres-hírhedt méregkeverő volt, méreggel átitatott köntössel ölte meg vetélytársnőjét, sőt, saját gyermekeit is, hogy ezzel is bántsa párját, a hűtlen Iaszónt. Medea, aki a kolkhiszi király leánya volt, e növényt használta a mérgei készítéséhez. A hitrege szerint az őszi kikerics egyébként annak a bájitalnak földre hullott cseppjéből nőtt, melyet Médeia 9 éjszakán át összegyűjtött hegyi virágokból készített.
Bizony, ennek a bájos növénykének minden része mérgező. Az őszi kikerics évelő növény, mely a földben jó mélyen lévő hagymája által telel ki. Sajátságos, hogy az őszi kikerics ősszel virágzik, de akkor teljesen levéltelen, ellenben a levelei és a toktermése tavasszal jelennek meg. Ha ősszel, virágzás idején kiássuk a kikericset, látjuk, hogy hagymája sötétbarna színű burokba van zárva és belőle rendesen 3 virág indul ki. A virágok beporzás után gyorsan elhervadnak.
Az ősszel, augusztustól október végéig nyíló virágok lila színűek. A virágnak tölcséridomú, hatkaréjú lila színű leple van, melynek alsó része fehér színű, 10—20, néha 30 cm hosszú csővé nőtt össze. A hatkaréjú lepel torkában 6 sárga porzó van s a virág közepéből kiáll 3 lila színű bibe, melyek a földben maradt magházig leérnek. Ősszel nem látni egyebet a virágból, mert a magház akkor még a földben el van rejtve és csak következő tavasszal nő ki a földből a zöld levelekkel együtt.
Tavasszal a kikerics 4-5 levelet hajt, melyek egy csomóban állnak s közöttük ott van a három élű, felpuffadt toktermés. E tok előbb zöld, utóbb fakó-barna színű, 3-3,5 cm hosszú, belseje három rekeszű, sok magú és érett korában a csúcsán három részre felszakad. A magokat, a hangyák terjesztik nagy távolságokba, mivel a szemeket borító kéreg magas keményítő tartalma miatt eleségül szolgál a rovaroknak.
A levelek hosszúkás, lándzsás hegyesek, 25-30 cm, hosszúak, 2-2,5 cm szélesek, sötétzöldek, párhuzamos erezetűek, tövük a rövid szárat körülvevő hüvelyt képezi.
Hazánkban mindenütt elterjedt, mondhatni gyakori fajnak számít, az Alföldön csak elszórtan, a nedves réteken, kaszálókon, legelőkön, erdei tisztásokon él.
A kikerics a réteken káros gyomszámba megy, mert mérgező. Az egyik legmérgezőbb hazai vadontermő növényünk. A hagymája sok méreganyagot, colchicint tartalmaz, ami sejtosztódást gátló méreg. Hasonlóan mérgező a levele is, melyet az állatok nem is esznek, továbbá a virágja is tartalmazza a mérget. Magja keserű, szerfelett csípős ízű és igen mérgező, mert szintén sok colchicint tartalmaz. Hagymája és magja a legerősebb hatású drogok közé tartozik.
Kísérleteztek rosszindulatú daganatok növekedésének késleltetésével a colhicinnel.
Zöld leveleit a legelő állatok elkerülik, viszont a száraz szénába kerülve mérgezést okozhat. Kecskék és juhok fogyaszthatják kisebb mennyiségben, de a tejükbe bekerülhet, ezért mérgezést okozhatnak az azt elfogyasztóknál.
Sok dolgot megtudtunk már az őszi kikericstől, azt is, hogy az Alföldön elszórtan fordul elő. Nos, Kisújszállás határában több, kisebb nagyobb foltban láthatjuk ősszel lila virágait, elmondhatjuk, a mienk is.
Forrás:
Páter Béla: A vadontermő gyógynövények (Budapest, 2021)
Rápóti Jenő –Romváry Vilmos: Gyógyító növények (Budapest, 1980)
Simon Tibor – Seregélyes Tibor: Növényismeret (Budapest, 2001)
