2009. szeptember 28-án történt meg a város keleti határában fekvő két Csivag-ér emléktábla avatása. Ez a terület a város keleti peremén a Varjas, a Békás és a Gyalpár nevű határrészek szorításában fekszik, közvetlenül a Nagykert peremén. A Csivag kun eredetű szó, eredeti jelentése csillogó, ragyogó – utalva az egykori vízborítottságra.
A kisújszállási embernek mindig szoros kötődése volt a vizes tájakhoz. Városunk határának döntő hányadát – az ún. Belső-földeket nem számítva – rétség foglalta el.
Városunk északi, keleti, délkeleti határa mind a tiszai, mind pedig a berettyói árvizeknek ütközőzónája volt. Jó másfélszázaddal ezelőtt az Alföld területe tipikus vizes táj volt, benne városunk területének javarésze is. Az árvizek idején egyedül a folyóhátak, teraszszigetek emelkedtek ki az elöntött határ vízteréből, de a mocsarak, rónák, derekak, fenekek, laposok – és természetesen a legmélyebb erek – vízzel borítottsága az év legnagyobb részén megmaradt. Ez a hajdani vízivilág hihetetlenül gazdag, igen változatos, mozaikos tájadottságot eredményezett, amihez az itt élő őseink bölcsen alkalmazkodtak. Minden térszínnek megvolt a természet által megszabott módon a maga hasznosítási lehetősége. A hátas földeken termett a gabona, a kender, a rétek, legelők a jószágtartás területei voltak, a vizenyős lapályok halbősége legendás volt. Különösen a csíkászat volt a legjellemzőbb halfogási mód. Télidőben a nádifarkasok tanyája adott munkát a nádvágóknak.
A Kis-Csivag-ér és a Nagy-Csivag-ér kiemelt szerepet töltött be a vizek mozgásában. Valamennyi ér, mintegy összeköttetést teremtő hálózatként működött, s e hálózat szállította azárvízsorán a területre ömlő víztömeget, attól függően, hogy éppen melyik folyóáradt. A Csivag-éren leginkább a tiszai árak vonultak le.
A Tisza szabályozását követően, de különösen az 1857-ben átadott Szolnok-Debrecen közötti vasútvonal megépítése után a két Csivag-ér elvesztette vízrajzi jelentőségét. A vasúti töltés útját állta a délnek vonuló árvizeknek.
Az 1950-es években a két Csivag-ér területe a feltöltődés előrehaladta ellenére még igen értékes zsombékos élőhely volt. Fészkelő madarak, főlek bíbicek, godák, sárga billegők élettere. A 4-es számú főközlekedési útvonal megépítése és a Gyalpáron kialakított halastó következtében a két Csivag-ér jellegéből igen sokat veszített. Jelenleg már csak a két műút közötti nedves és száraz füves terület, csapadékos években pedig a gyékényes foltok megjelenése rajzolja ki az erősen feltöltődött mederszakaszt.
Mindezek ellenére, jelenlegi állapotában is oltalmat érdemlő területe városunkban a két Csivag-ér, mivel a hajdani vízi világ jeles emlékei.
Csapadékos évjáratokban, legutóbb 1998., 1999., és a 2000. évben borította tartósan belvíz a két Csivag-ér területét.
A két Csivag-ér megjelölését szorgalmazó és több támogatót is megnyerő Városvédő és –Szépítő Egyesület, továbbá az Alföldkutatásért Alapítvány vállalta a terület gondozását és kutatását.
Forrás:
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2009-es évre 204 – 205. oldal: Dr. Tóth Albert főiskolai tanár: Vízi világunk emléke a két Csivag-ér
