1891-ben a város képviselő testülete saját pénzintézet létesítéséről határozott, mivel „a város nem bír annyi jövedelemmel, hogy kulturális és humanisztikus czélokra évenként csak egy csekély összeget is fordíthatna. Pedig e folyamatosan fejlődő kor igényei ezen szükségletek kielégítését már halaszthatatlanul követelik. És hogy e célra teremtessék jónak látná a ti. képviselő testület… egy közösségi takarékpénztár létesítését…. „
Az ilyen jellegű pénzintézetek a kapitalista átalakulás igen késői szakaszában alakultak vidéken.
Eme takarékpénztár megalakulásáról szóló döntés idején (1891. december 20.) még nem volt saját székháza, azt 1897-ben Gaál Kálmán polgármestersége alatt építette Berger Jenő építész 38.000 forintért - ő az, akinek a gimnázium épületét is köszönhetjük.
Ez a szép, eklektikus stílusú épület (ma már egyszerűsödött díszítőelemekkel) egy tömböt alkot a hajdani Korona Szálló és Vendéglő épületével (ma iskola), valamint a Vigadó épületével, ennek közvetlen szomszédságában található, a mai városközpont képének is jellegzetességei. Az emeleten a templom felé néző sarki részen volt található a Városi Takarékpénztár helyisége, mely egy hatalmas előtérből nyíló nagy terem volt. Deszka- és üvegfallal volt ketté választva, itt volt található az igazgatói iroda is. Az épület belső részén a függőfolyosóról bérlakások nyíltak. A postahivatal is ebben az épületben kapott helyet, ma is ott található, később szintén az épületben működött az Éva presszó, ma a földszinten, a sarokrészen bankfiók működik.
1892-es megalakulásától kezdve a város gazdasági életében jelentős szerepet játszott a Városi Takarékpénztár, illetve a másik két hitelintézet is. A Városi Takarékpénztárban az alapszabályban megállapított részvénytőke 100.000 forint, a befizetett részvénytőke 50.000 forint volt. A forgalom bár nem volt túl élénk, de folyamatosan növekedett, mely lehetővé tette újabb hasznot hozó létesítmény építését. Nem csak pénzügyleteket bonyolítottak, hanem az épület hasznosításával is jelentős bevétel keletkezett. A földszinten ekkoriban két üzlethelyiséget, valamint a postahivatalt adták bérbe, ezzel a posta-távírda „palota” elhelyezésének csaknem fél évszázada húzódó fontos ügye is megoldódott.
Az első világháború hatásai a Városi Takarékpénztár működésében is nyomot hagytak, a háború után teljesen újjá kellett szervezni. Az elveszett betétállomány pótlására a város a határában szétszórtan elhelyezkedő kisebb földterületeit, valamint hasznot alig hozó épületeit áruba bocsátotta, a befolyt összegekből 100.000.000 koronát az alaptőke emelésére befizettek, de az inflációval ez 24.000 pengőre változott, így 200.000 pengőre emelte azt a képviselő testület, az Alapszabályt is ennek megfelelően módosították, hogy tovább tudjon működni a pénzintézet. Ekkor került a Takarékvagyon-lapjára a Székház, amely eddig a város vagyonát képezte, így a takarék vagyona 76.000 pengővel emelkedett, valamint a hiányzó összeget a regálé kártalanítási összegéből kölcsönként vette át a város.
A város dédelgetett kedvencévé vált ez a pénzintézet, mivel ennek jövedelméből olyan kulturális célokat támogattak, amelyre egyébként nem lett volna lehetőség. A népszerűséget hozó áldásos tevékenységek után csúfos események folytán elvesztette függetlenségét. 1940 novemberétől a Nemzeti Hitelintézet Kisújszállási Fiókjaként működött tovább; ez talán lassabban, de a súlyos problémák nélkül is bekövetkezett volna, a nagyobb intézetek „bekebelezték” a kisebbeket.
források:
Helytörténeti füzetek 30. 86-88. o. (93-95. o. a CD-n)
forrás: Kisújszállás város története III. (Szerk.: Szabó László): 70-72. (működése), 75. o., 93. o., 112-117. o. (működése)
forrás: Kisújszállás város története A legrégebbi időktől 2012-ig: 280. o.
