A 2000. október 23-i ünnepi istentiszteletet követően avatták fel a sokat látott Református templom előtt az ’56-os Emlékek Ápolása Közalapítvány által az 1956-os forradalom emlékére állított obeliszk emlékművet, mely svéd gránitból készült. Ez a második emlékmű a városban az ’56-os eseményekről, az első az 1996-ban az egykori pártbizottság (ma zeneiskola) épületének falán elhelyezett emléktábla. Dr. Szabó Lajos ünnepi beszédében tartalmas leírást adott az ’56-os forradalom kisújszállási eseményeiről.
Az 1956 októberi felgyorsult események az emberek számára nagyjából áttekinthetetlenné tették a politikai helyzetet, hírforrás csak A Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja volt. A városban 1745-ig visszanyúló történelmi okokból kifolyólag (a szabad jászkun paraszt-polgári életviszonyok szétroncsolása, szovjetizálás, deportálás, zsarnokság, kisajátítások, tsz-be kényszerítés, listázás) általános elégedetlenség és elkeseredettség volt. Kisújszállás 1951-re az elsők között lett az országban kényszerítés hatására termelőszövetkezeti város, mellyel itt a mezőgazdaságot és a paraszti életet inkább tönkretették.
Kisújszálláson 4 nappal a budapesti események után, 1956. október 27-én kezdődtek a forradalomhoz kapcsolódó események. A főtéren (ma Kálvin tér) a piac már reggel megtelt emberekkel, egyre többen hallottak az előző napi előkészületekről, hogy a forradalom híveinek szándékában állt mielőbb megszerezni a hatalmat a városban. A kommunista vezetés munkás-paraszt és katonatanács megválasztásával a helyén szándékozott maradni, ám az események nem az ő elképzeléseik szerint folytak tovább. A tankok vonulása és a rémhírek terjedése folytán a város egyre nyugtalanabb lett. Délelőtt a gimnázium tanárai és diákjai kokárdát tűztek a ruháikra, és iskola-zászlókkal fegyelmezetten az 1848-as emlékműhöz vonultak (a karcagi és a mezőtúri diákok tüntetése is ezzel egy időben zajlott), hozzájuk járókelők, csoportok is csatlakoztak, azzal a kiáltással, hogy „aki magyar, velünk tart!”. Az emlékoszlopnál elhangzott a Nemzeti dal, a budapesti ifjúság 16 pontos követelése és koszorút helyeztek el. Átvonultak a pártbizottság épületéhez, ahol elkezdődött a szovjetekhez kapcsolódó jelképek eltávolítása és megsemmisítése. A kb. 300 fősre duzzadt tömeg a hősi emlékműhöz vonult, melyet többedik próbálkozásra, lánctalpas traktor segítségével sikerült ledönteni. Ezen a napon a városi könyvtár állományából Rákosi és Sztálin műveit, 65 kötetet elégettek. Egy radikálisabb csoport a tanácsházára ment, és követelték kompromittálódott személyek eltávolítását a tanácsból, az ott dolgozók néhány kivétellel kiszöktek az épületből. Az indulatos tömeget Sípos István lelkész tudta lecsillapítani, sikerült megelőznie a súlyosabb cselekedeteket. A kultúrotthon volt a következő állomás, de innen a tömeg nyomására átmentek a piactérre, ahol már 800-1000 fő gyűlt össze, megválasztották a 32 tagból álló forradalmi tanácsot, a pesti ifjúság 16 pontos követelését kiegészítették még néhánnyal. Este a nagytemplomban istentiszteletet tartottak, ahol a lelkész rendre és nyugalomra intette a lakosságot. Az ott lévő pártvezetők is megkísérelték az indulatokat csillapítani, volt, aki nyilvánosan bocsánatot is kért, vagy az emlékmű ledöntésében segédkezett. A fenyegetések ellenére nem tudni olyanról, hogy valakit fizikai bántalmazás ért volna. Az ellenállás a városban decemberig tartott békés eszközökkel, a megtorlás során viszont – mely 1958 márciusáig tartott - sokak életlehetőségeit korlátozták, sokakat bántalmaztak, és halálos áldozatai is lettek.
Forrás:
Kisújszállási Millenniumi Nagykun Kalendárium a 2001-es évre: 116-121. o.
