A baptista szó a görög baptidzein szóból ered, melynek jelentése: bemeríteni. A Biblia alapján azokat, akik elfogadják Jézus Krisztust életük megváltójának, a baptista egyházban bemerítik. Felnőtt keresztséget vallanak, így a gyülekezet tagjává mindenki csak a saját döntése alapján válhat.
1846 óta élnek baptisták Magyarországon. Kisújszálláson az 1880-as évek óta hirdették az evangéliumot. Az első bemerítési alkalomra 1884. augusztus 11-én került sor, amikor Kornya Mihály három hitvallót merített be. Hitelődeik – országszerte is – sok gúnynak és megvetésnek voltak kitéve. Ennek ellenére a gyülekezet taglétszáma 1902-re már elérte a 198-at. 1905. november 2-án Lukács György, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter a 77 902/1905-ös rendelet alapján hivatalosan is elismerte és a protestáns egyházak közé sorolta a kisújszállási baptista közösséget.
1905-től Kisújszállás a környező baptista gyülekezetek központjává lett. Öt másik gyülekezet tartozott hozzá a községekből. Ebben az időben vásárolta meg a gyülekezet a Kossuth utca 29. szám alatt lévő telket, és azonnal el is kezdte az építési munkálatokat. Az imaházat a gyülekezet tagjai önerőből építették. 1909-ben fejeződtek be a munkálatok, és azóta is itt tartják az összejöveteleiket.
A gyülekezet tagjai túlnyomótöbbségben fiatalok, illetve fiatal házasok. Hitük alapja a Biblia, melynek tanításait igyekeznek a hétköznapi életben is megvalósítani, így készek a karitatív munkák elvégzésére is.
Vezető lelkipásztoraikat az Egyház Teológiai Akadémiáján képzik, de közösségük az egyetemes papság elvét vallja. Ez azt jelenti, hogy a képzett lelkipásztor mellett „laikus” igehirdetők is magyarázzák a Szentírást. Alkalmaik központjában a Biblia magyarázata áll, azonban jelentős szerepet kap a zene és a személyes megtapasztalások elmondása is.
Forrás:
Szász Veronika: A kisújszállási baptista gyülekezet
Kisújszállási Nagykun Kalendárium az 1996-os évre 159-160. old.
