Lószerszám: Mind azon szerek, melyekkel a nyerges vagy igás lovat fölszerelik. Ilyenek a nyerges lovagnál: nyereg, terítő v. csábrág v. csótár, heveder, kengyel, farmatring, kantár. A kocsis vagy szekereslovaknál: nyakló, hám, kantár, gyeplő, stb.
/Ari Géza/
Az igás lószerszámok nem mutatnak nagy változatosságot, akár paraszti, akár fuvaros használatban vannak. Egyformán a célszerűségnek a legjobban megfelelő szerszámokat használják falun és városon egyaránt. Azért kisebb s a történeti fejlődést tükröző különbségeket figyelemmel kísérhetünk.
Az igás lószerszám négy fő részből áll: a hámból, a kantárból, a nyaklóból és a gyeplőből. Mindegyik több alkatrészből tevődik össze.
A hám a lószerszám legfontosabb része. Három darabból áll: a húzóból, más néven szügyellőből, a kápából, vagy helyette puha hátszíjból, s a nyakszíjból, más néven marszíjból.
A sallang egyáltalán nem csak valamiféle öncélú díszítés, amivé a szó értelme napjainkra kopott, hanem a lónak kellemetlenkedő légy és bögöly elhajtására is szolgál. Csak ennek a kicsinyke szerszámrésznek tizenegy munkafolyamatra bontható a létrehozása.
Forrás:
Mérték c. lap 1992. október 04. 7.oldal: Ordas Iván: Hasló, kápa és farmatring….
Timaffy L.: Kisalföldi fogatos szerszámok. Ethn. Adattár, 644/P/1965
Viski- Bátky- Györffy 1928-ban kiadott Magyar népművészet című kötetében „kisújszállási sallangdísz” fotó található.
