Látnivalók és érdekességek Kisújszálláson

Néprajzi kiállítóterem

A Néprajzi Kiállítóterem 1781-ben  Rabl Károly építész tervezésével 547 forint 53 krajcár költséggel épült fel. Íves tornáca és pincelejárata a barokk stílus jegyeit őrzi. Az épület kontytetős, hódfarkú cseréppel borított. Az utca felőli díszes kerítésen fejfaszerű kiképzésű fedeles („koposótetős”) kiskapu szolgál bejáratul. A kapufélfák előlapján párhuzamos függőleges, geometrikus vésett díszítés, a kiskapu tetején fűrészelt, stilizált kígyós díszítmény látható.

A Néprajzi Kiállítóterem, vagy ahogy régen hívták a „Morgó”  már 1848-ban a város haszonélvezetét biztosító híres kocsma volt. Az 1920-as években már az ipari tanoncok, majd az alsós népiskolai (elemi iskolás) tanulók iskolája lett, s ez időtől kezdve a nevelés és oktatás ügyét szolgálta, egészen 1971-ig.

Ekkor a Városi Tanács ezt a műemlék jellegű épületet alkalmassá tette arra, hogy a Gimnáziumban másfél évtizedig hányatott néprajzi gyűjteményt a nagyobbik teremben kiállítva bemutassa az érdeklődőknek. A kisebbik teremben kunsági szobabelsőt rendeztek be. A Kiállítóteremben őseink szokásaival, munkaeszközeivel, hagyományaival ismerkedhetünk meg. A helyi és környékbeli fazekasok munkái, az állattartással kapcsolatos tárgyak, régi konyhai eszközök és munkaeszközök színesítik a kiállítást. Társadalmi munkában épült fel 1986 nyarán a „kocsiszín” , ami nem utánozza egy kunsági kocsiszín formáját, de rendeltetésének megfelel.

Az elmúlt esztendők során folyamatosan gyarapodott a gyűjtemény, így 1998-ban már több mint 2000 tárgyat tudhat magáénak a Kiállítóterem.

Néprajti kiállítóterem

Népi viselet a XVIII - XIX. dzázadból

Népi viselet a XVIII - XIX. dzázadból

Papi Lajos Alkotóház

Az Alkotóház nevét Papi Lajos szobrászművészről kapta, aki ebben az épületben élt és alkotott 1987-ig, haláláig.

Papi Lajos Kisújszálláson született 1921-ben. 1945-től kiállító szobrászművész, több önálló kiállítása volt, valamint rendszeresen vett részt csoportos kiállításokon is. Kisújszálláson z Alkotóház udvarán, az Emlékparkban, a Városháza dísztermében, a Gimnázium és a kollégium épületében számos műalkotásával ismerkedhetünk meg.

Műveit Szolnokon, Pécsen, Sopronban, a Villányi Nemzetközi Szoborparkban, Lengyelországban és Szlovákiában is megtalálhatjuk. Az Alkotóházban található műveinek hagyatéka és képzőművészeti gyűjteménye, melynek egy része állandóan megtekinthető az Alkotóház udvarán valamint a kiállítótermekben. Itt található az a három kiállító helyiség is, melyekben időszaki kiállítások tekinthetők meg kortárs és helyi művészek alkotásaiból egész évben.

Papi Lajos szobra

Városháza

A Városházát sokáig „Városház palotának „ emlegették impozáns épülettömbje miatt. Sokak számára meglepő is, hogy eredetileg nem főúri palotának, hanem hivatali épületnek tervezték. Kisújszállás városatyái 1896-ban döntöttek új városháza építéséről, a következő évben már meg is jelentették erre a pályázati kiírást. A beérkezett 31 pályamű közül a 3. íjas „Arte et diligentia” azaz „Művészettel és takarékossággal” című pályamunka kivitelezése adtak megbízást, melynek készítője Módl Lajos budapesti építésmérnök volt. Az építkezés alig  több mint egy évig, 1899. június 25-től 1900. augusztus 15-ig tartott. Az első közgyűlés a neoklasszicista stílusban épült Városházán 1900. szeptember 4-én ült össze.

Városházpalota

Az elődök a reformáció idején a református vallást fogadták el, s hitük gyakorlásához elsőrendű feladatnak tartották, hogy templomot építsenek. Az 1571-es török adónyilvántartó könyvben említést nyer, hogy a helyiség 13 házból és egy templomból áll. A 15 éves háború alatt teljesen elpusztult a falu és 1618-ban kezdett újranépesülni, de később a tatárok pusztítása miatt megint teljesen elnéptelenedett. 1699-ben a templomösszeíró már nyomát sem találja a régi templomnak. 1717-től népesedik újra és 1718-ban építenek az elpusztult régi helyére új templomot fából, sárból, nádból, torony nélkül. Az egyházi élet gyors fejlődését mutatja, hogy 1741-ben torony építésre kértek és kaptak engedélyt, s bár az engedély vályogépítményre szólt, kőtorony építéséhez fogtak, mely Mária Terézia korában bátor cselekedetnek számított. E torony nem lett összeépítve a vályogtemplommal. Miután 1745-ben megváltotta magát a város a német lovagrend utódától, maga a gyülekezet is gyors fejlődésnek indult. Sok utánjárást követően, bár tégla fundamentumra, de továbbra is a toronytól különálló vályogtemplomot építettek, melynek alapja 1754. Július 27-én tétetett, s 1755-re el is készült. Ezt a templomot váltotta fel a jelenlegi, melynek alapkövét 1785. Szeptember 12-én tette le Pásztohai János és Váradi Sámuel, a gyülekezet akkori két lelkésze. Ez a templom már téglából épült, s egybe a toronnyal. Tervezője Rábl Károly gyöngyösi építőmester volt. A korábbi torony falait 33 méter magasságig emelték fel, ezen állt a 7 méter magas toronysisak, mely 1809-ben vörösréz cirádázott lemezburkolattal lett ellátva, mely szinte ötvösművész munka volt. Az újonnan felépült templomban az első istentisztelet 1788. November 2-án volt. A templom későbarokk jellegű építmény. A 25 x 50 méteres belső teret két pillérsor egy fő és két mellékhajóra osztja. A pillérfejezetek homloktagjait és homlokmellvédeket copf füzérdísz ékesíti. Hét boltív tarja a főhajót és hét-hét kisebb a mellékhajót. Az egész belső térben minden oldalon karzatok vannak. E méreteiben impozáns, stílusában és kivitelezésében gyönyörű templomot az idők folyamán több elemi csapás érte. 1828. Július 10-én éjszaka villám csapott a toronyba, s ettől leéget a templom és a toronytető, a harangok is megolvadtak, ugyanakkor a templom melletti parókia is leégett. A templomot még abban az évben helyreállították, a harangokat újraöntötték, s 1830. Július 7-én tették a helyére. A templomot legközelebb 1867-ben renoválták. Az orgonát 1873-ban Kaszás István bíró özvegye, Veres Ráhel adományából építette Jónás István helybéli születésű, nagyváradi orgonaépítő mester 26 változattal. A templom fennállásának századik évfordulóján 1888-ban hozzáépítettek a keleti és nyugati oldalon egy-egy "portikust" szél és porfogónak. A keleti részen lévőt imateremnek is használja a gyülekezet. 1907-ben a tetőzet teljes felújítást kapott. 1944. Október 16-án. A II. világháború harci eseményei kapcsán belövés érte a tornyot, amely kigyulladt, majd rádőlt a templomtetőre, amely szintén leégett, s nagy kár érte a templom belsejét is. Helyreállítása szakaszosan történt. A tetőszerkezetet 1950-ben újították fel. Ebben az évben a torony felöli karzat alját üvegfallal különválasztották a belső tértől, így egy fűthető 100-120 férőhelyes termet kapta. A torony ideiglenes fedést kapott, melyet a mai formájában 1971-ben sikerült új horganylemezből készült süveggel ellátni, melynek tervezője Kálmán Ernő építészmérnök, kivitelezője Bódi Imre építész volt, A templom belsejének felújítása 1955-re készült el, falazatát hófehérre meszelték, melynek mennyezete a égszínkék volt arany csillagokkal mintázva. 1966-ban nyílt mód az 1873-ban épített, 1913-ban Reiger Ottó által felújított, a háború alatt megrongálódott orgona részbeni helyrehozatalára. A 26 változatból 16 változat lett rekonstruálva az Országos Orgonaépítő Vállalat által, mely azóta négy sípsorral bővült. A templom teljes külső felújítást kapott 1986-88-ban, fennállásának kettőszázadik évfordulójára. E 2000 férőhelyes, későbarokk és copfstílusú templomot az Országos Műemléki Felügyelőség 1953-ban műemléknek nyilvánította.

A római katolikus templom

 A főútra néző klasszicista jegyeket hordozó katolikus templomot 1899-ben szentelték fel, de története természetesen korábban kezdődött. Az 1717-től visszatelepülő kunok szinte kivétel nélkül a kálvini reformáció hívei voltak. Így nem csoda, hogy 1796-ban még csak egyetlen házaspár volt római katolikus vallású városunkban. Lassan ugyan de a katolikus vallású lakosok száma emelkedett, így egyre sürgetőbbé vált egy templom és egy iskola építtetése a hívek számára.

Samsa József egri érsek a Bartakovics-alapítványból engedélyt adott egy kápolna építésére 1896-ban. A templom felépítésére Windt István építészmérnökkel kötöttek szerződést . 1899-re fejeződött be a templom építése.

Felújítását az 1980-as években végezték el.